Whitney Houston (1963. augusztus 9. - 2012. február 11.)

Nem tudtam aludni, hajnali 3-kor böngésztem az internetet. Akkor bukkantam rá a hihetetlen hírre: a pop királynője életének 48. évében elment.

Nyugodj békében, Whitney...

Fél évszázadnyi zene

A zenéjükön nőttem fel, aztán az egyik csapatommal játszottam is a zenéjüket éveken át. Mindig szívesen hallgattam, hallgatom őket. Azok közé tartoznak, akikről úgy gondolja az ember, mindig lesznek, soha nem lesz vége...

Idén vége lesz, legalábbis az élő koncerteknek. Az Omega zenekar hosszú pályafutását idén, az 50. jubileumi évében befejezi, ennek alkalmából tavasszal még egy utolsó turnéra indulnak a fiúk. A zárókoncert Budapesten, a zenekar születésnapján, szeptember 23-án lesz. Aztán vége. Maradnak a régi koncert- és rádiófelvételek, lemezek, YouTube-videók...

Vajon gondoltak-e arra a srácok, amikor 1962 őszén megalakultak, hogy fél évszázadon át fogják szórakoztatni a magyar és külföldi rajongókat? Biztos nem, ki lát a jövőbe?

Aki szereti az Omegát, az ebből a cikkből megtudhatja a tavaszi koncertsorozat színhelyeit és szaladhat jegyért. Ahogy Omegáékat ismerem, nagyszerű lesz, frenetikus, emlékezetes, olyan igazi "omegás".

Köszönjük, fiúk, hogy valamikor nagyon régen, azon az átbeszélgetett, franciaországi éjszakán úgy döntöttetek, hogy nem indultok a világhír felé, hanem magyar zenekar maradtok, a miénk. Gyönyörű évek voltak, és szerencsére azért millió külföldön eladott lemez bizonyítja, hogy még így is megismertek és megszerettek benneteket más országokban is. Büszkék vagyunk rátok.

Persze folytatódnak ezek az évek, hiszen azzal, hogy nem fogtok élőben zenélni, nem szűnik meg az Omega-muzsika, ezután is hallgatni fogjuk.

És most egy videó a kedvenc Omega-dalommal, mégpedig egy közös videó, hiszen a másik legendás csapat, a német Scorpions, akikkel Omegáék sokat zenéltek együtt, éppen most járja utolsó, világkörüli koncertkörútját. Búcsúznak Klaus-ék is...

És most már csak egy kérdés maradt: ha mindenki, aki számít, abbahagyja, ezután ki fog zenélni...?

Hull a hó és hózik...

Ismét illetlenül viselkedik az időjárás errefelé. Havazik... itt... Most már panaszt fogok tenni, csak nem tudom, ki az illetékes elvtárs... Micsoda neveletlenség ez időjárás úrtól... Londonban... De legalább hideg nincs.

A világ hét csodája

Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek ők a világ hét csodájának. A következők kapták a legtöbb szavazatot:

1. Az egyiptomi piramisok

2. A Tadzs Mahal

3. A Grand Canyon

4. A Panama-csatorna

5. Az Empire State Building

6. A Szent Péter székesegyház

7. A kínai Nagy Fal

Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy mi a problémája a lista elkészítésével. A lány azt felelte:

- Nem teljesen tudom eldönteni, olyan sok van.

A tanár azt mondta:

- Oszd meg velünk, amid már van, talán tudunk segíteni befejezni.

A lány hezitált, de aztán felolvasta:

- Szerintem a világ hét csodája a következő:

1. Látni...

2. Hallani...

3. Tapintani...

4. Ízlelni...

5. Érezni...

6. Nevetni...

7. És szeretni.

A teremben olyan csönd lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna.

Az egyszerű és hétköznapi, általános dolgok elkerülik a figyelmünket, és amit természetesnek tartunk, azok valóban csodálatosak.

Egy szelíd figyelmeztetés: A legértékesebb dolgokat az életben nem lehet megvásárolni, vagy kézzel felépíteni. Ne legyél annyira elfoglalt, hogy ne vedd észre ezt!

Mielőtt még valaki megszólna

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Űrbuszok

Új emeletes buszokat kapunk, az első példányok tegnap álltak munkába. A polgármesterünk, Boris Johnson négy évvel ezelőtt megígérte, hogy mire olimpia lesz, felújítja az emeletes busz-parkot. Neki is látott, valóságos űrbuszokat állít csatasorba.

Az új buszok átveszik a csuklósok helyét (helyes! Londonba nem valók csuklós buszok!), valamint gazdaságosabb is az üzemeltetésük, mert valami vegyestüzelésű szupermodern villany és diesel kombinációs Siemens motor van bennük, így a fogyasztásuk a mostani buszokénak a fele lesz, a levegőszennyezésük pedig az előzőkének szintén a töredéke. Az áruk viszont éppen emiatt borsos, de hát azt meg csak egyszer kell kifizetnie a városnak.

Saját szememmel még nem volt szerencsém az új jószágokhoz, utazni meg pláne nem utaztam rajtuk, de amint megpillantok egyet, kipróbálom, mert nekem azon utazni kell!

Ilyen az új busz elölről...:

...hátulról (a hátsó fellépőn maga a polgármesterünk vidul)...:

...és belülről:

Egy hónap hallgatás után ismét jelentkezem

Huh, de régen jártam erre blogírás címén, azt hiszem, kicsit elraboltak a hétköznapok és a hétköznapok csodái :-)

Leonardo da Vinci kiállítás van most nálunk a National Gallery-ben, időszaki, januárig vagy februárig lehet megtekinteni a Mester idehurcibált festményeit, amelyek között az Utolsó vacsora is ott van. Nemrég volt szerencsém megnézni a kiállítást, ha esetleg ugyanez az összeállítás Magyarország felé is eltéved majd valamikor, mindenkinek szívből ajánlom! :-)

Mi is történt még... Kb. két hete (? NilsCo, segíts!) elindult a Mars felé az újabb marsjáró, a Kíváncsiság, azaz Curiosity. Viszi a nevemet is magával, tehát, mire nyáron landol a vörös bolygón, addigra várható, hogy rendes marslakó módjára bezöldülök és apró antennákat növesztek a fejem búbján.

Nem, nem őrültem meg teljesen, csak amikor Doug barátunk még fent tanyázott az ISS-en, jóval lelkesebb figyelője voltam a világűr eseményeinek, és akkor lehetett nevet küldeni a marsjárónak, aki minden nevet egy chip-en elhurcibál a Marsra. Hát, én sem maradhattam ki a jóból, legalább most már a NASA-nál is szerepelek. Eggyel több, vagy kevesebb hely, már édesmindegy... :-D

Beköszöntött a tél. Először majd lefagyott a hátsó felünk (nekem konkrétan, ilyet még életemben nem éreztem!), de mostanra már normalizálódott a helyzet és egészen londoni tél vette kezdetét esővel, időnként köddel, enyhe hőmérséklettel, hellyel-közzel napsütéssel.

Aztán mi is van még... Van még valami egy idő óta, ami fontos a számomra, de erről nem akarok beszélni. Egy nagyon klassz, izgalmas, kalandos, időnként komoly és tanulságokkal teli felfedező úton veszek részt, aminek a vége talán az lesz, hogy rájövök, hogy ami távolinak tűnik, az tulajdonképpen nagyon közel van, ami idegennek látszik, az valójában teljesen baráti, valamint hogy lehetetlen nincs, ellenben csodák igenis vannak és hogy a 2x2 nem mindig 4, és milyen jó is, hogy ez így van...

Remélem, elég titokzatos voltam, úgyhogy most szépen itt is hagylak benneteket kétségek között... :-P