Ma szombat volt, tehát nekem munkanap. Szerdán lesz szabadnapom, ennek tudatában meglehetősen kókadtan kornyadoztam ma reggel a metrón. Viszont remek élményekben volt részem a nap folyamán.
Előszöris volt alkalmam délután, hazafelé jövet belekeveredni a meccsre siető Arsenal szurkolók tömkelegébe. Ha ijedősebb lennék, azt mondanám, félelmetes volt, így csak érdekesnek titulálom.
Ballagok ki gyanútlanul a metróból a felszínre, amikoris azt látom, hogy egyedül hömpölygök kifelé, mert mindenki befelé árad. Mindegy, nem fordultam meg, haladtam szemben az árral. Elég fegyelmezett tömeggel kerültem szembe, ha lassabban is, de mégiscsak kifelé haladtam a metróból. Csak az volt furcsa, hogy az emberek 95 %-a piros-fehér pólóban kószál... aztán leesett, szombat van, Arsenal meccs!
A felszínen sem volt jobb a helyzet, végül csak elevickéltem a buszmegállóig. Jött is a busz, le is intettem, fel is szálltam, le is ültem... aztán csak álltunk, álltunk, álltunk és nem mozdultunk egy tapodtat sem hosszú perceken keresztül...
Az történt, hogy a foci- és Arsenal-rajongók tömkelege átsietett keresztben azon az úton, ahol a busznak és egyéb járműveknek kellett volna haladnia. Így aztán szépen álldogált a forgalom, amíg a foci szerelmesei - egyébként példamutatóan fegyelmezetten, randalírozás, kiabálás, egyebek nélkül - áthaladtak az úttesten. Annyira fegyelmezetten, hogy a jelenlévő, nem kis létszámú bobby-csapat inkább csak az útjelző bója szerepét töltötte be a tömeg mellett. Asszem, van mit tanulni az angol focirajongóktól...
Este rövid búcsút vettünk Anitával attól a pártól, akik holnap reggel utaznak haza. Márti és Péter debreceniek és mindketten tanárok. Márti középiskolában oktatja a fiatalságot, Péter pedig a Debreceni Egyetem Angol Intézetét vezeti. Nem is ez a lényeg, hanem hogy eszméletlenül jó fejek. Annyit és olyan jókat lehetett velük esténként diskurálni, igazán sajnálom, hogy az egy hónapos itt-tartózkodásukat nem tudják meghosszabbítani. Viszont megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, tavasszal meg, úgy néz ki, újra jönnek, úgyhogy megintcsak fogunk találkozni :)
1 comment:
Hát igen, ettől a mi lelkes foci szurkolóink még idehaza messze vannak, mint Makótól Jeruzsálem. Tudtad, hogy jelen esetben a Makó az nem a helység nevet, hanem egy személyt jelöl? Meg ne kérdezd ki volt, nem tudom. Da ha Te igen, homályosíts fel légyszíves!
Nem tudod valahogy "átcsinálni" olyanra a blogodat, hogy amikor írok, közben bele tudjak olvasni a leveledbe? A szita agyam....
Miért nem fogadja el a jelszavamaaaat???!!! A willson vagyok.
Post a Comment