Beszukulve

Ugy terveztem, hogy ma is teszek fol a tegnapelotti fotokbol parat, de oly mertekben lassu most itt a net, hogy inkabb nem kiserletezem vele. Eszben van tartva, a szombat esti setank kepi dokumentaciojanak bemutatasa nem marad el.

Most egy kicsit beszukultem, hogy mindig csak melozok, de asszem, ez termeszetes. Szerencsere ezutan minden hetvegem szabad lesz - legalabbis ezt igertek - ugyhogy ki tudom majd tagitani magamat nemely setakkal.

Mult penteken megkezdtem a 6. hetemet itt es megallapitom, hogy mar ugy erzem, mintha itthon lennek. Lassan mar semmin sem csodalkozom, meg azon sem, hogy harmadik hete nincs net a hazban, mert az iroda ennyi ido alatt keptelen volt egyetlen telefont lebonyolitani. Hat, eleg szomoru... Igy marad az angol billentyuzet es fotot is csak akkor rakok fel, amikor tudok.

Azert kaptok nemi elmenybeszamolot, mert annyira azert nem szukultem be :)

A legbelvarosabb belvarosba jarok melozni es azt figyeltem meg, hogy ahogy befele haladok a kulonbozo kozlekedesi eszkozokon, ugy vilagosodik az emberek borszinenek atlaga. Ott legbelul mar olyan a kep, mint egy elfuseralt makos teszta, itt-ott egy-egy szem mak, de inkabb csak a nagy feherseg... Hazafele meg kezd szinesedni a kep. Azert meg mindig van egy pici hasadek a ketfele vilag kozott, ugy latszik...