Nem véletlen ez a nagy jókedv, van okom rá bőven. Egyrészt régen várt kedves vendég érkezett ma hozzánk: a net. Visszajött végre és remélem, itt is marad. Így aztán vannak ékezeteim (mivel megint Anita gépéről blogolok) és kínlódhatok megint a felcserélt "y" és "z" betűkkel :) Már egészen megszoktam angolosan...
Másrészt ma reggel végre fölavathattam a teljesen új, gyönyörűségesen bordó esernyőmet! :) Igaz, csak a háztól a buszmegállóig, ami 2 perc, mert mire bemetróztam a belvárosba, elállt. Délután meg kisütött a nap. Hát, nekem nem beszéli be ezek után senki, hogy London az a város, ahol többet esik, mint nem! :) Annyi mindent beszereztem mióta itt vagyok, ebből a legfölöslegesebbnek eddig az esernyő tűnik...
Alpha barátom is kinyitott végre, úgyhogy örömmel landoltam ma meló után a kuckóban egy harsány "I can't believe!" (Nem hiszem el!) csatakiáltással :) Vigyorgott, mint a vadalma, pacsiztunk egy nagyot, aztán gyorsan kifaggatott, hogy milyen az új munkahelyem, mert telefonon csak annyit mondtam neki, hogy van. Végighallgatta a paramétereket, aztán bólintott, szerinte sem rossz ez. Hát, majd möglássuk, a vak is aszondta. Aztán ő is elmesélte viszontagságait a saját netes megújulásával kapcsolatban, ami távol tartotta 2 hétig a kinyitástól. Hát, nem egyszerű...
Megismertetett az uncsitesójával, aki Maria névre hallgat, itt van náluk látogatóban és tök aranyos :)
És ha idáig elértél, akkor azt javaslom, lapozz még lejjebb, ugyanis a szombat esti csavargásunk fotóinak második adagját fölvarázsoltam :) Persze maradtak még fotók és jönnek azok is, csak a blog tűrőképessége (és kapacitása) is véges...
No comments:
Post a Comment