Megint eltüntem, az oka most már ismert. Ugyanaz, mint eddig. Most azonban erőt vettem magamon és lehurcibáltam Anita gépét ide a közös konyhába. Most épp nincs traccsparti, éjszakai főzöcske és spontán klubélet itt, úgyhogy tudok nyugodan netezni.
Azon gondolkodtam, vajon miről is kellene írni, mert igazából semmi nem történik. Folynak csendesen a hétköznapok, a melóhelyen, itthon és Alphánál jókat beszélgetünk, vigyorászunk, élvezzük a napos, kicsit már csípős időt, jövünk-megyünk, gyógyulgatunk...
Ma egy kicsit megcsapott Magyarország szele, ugyanis Alpha barátom a másik autójával jött dolgozni. Erről az autóról nem is tudtam, most este ismerkedtem meg vele. Opel Astra, teljesen olyan, mint az enyém, csak bordó. Ja, meg jobbkormányos. Betegre nevettük magunkat, amikor elmeséltem neki, hogy nekem is ilyesmim van odahaza és milyen jó látni egy Opelt amibe bármikor beleülhetek. Merthogy azonnal beleültem, természetesen a volánhoz és még jobban otthon éreztem magam... Alpha kicsit elszürkült (értsd: elsápadt) amikor bedobtam magam a jobb 1-re, ami itt a sofőrülés, de aztán rájött, hogy a kulcs még nála van... :) Mindenesetre alaposan körbesimogattam az autót és átadtam neki magyar (és balkormányos) testvére üdvözletét...
No comments:
Post a Comment