Szilveszteri gondolatok

Most a British Museum-os képek folytatását kellene felraknom, de talán megbocsájtjátok nekem Szilveszter estéjén, hogy nem ezzel foglalkozom.

Itthon ülök és pötyögök. Na nem azért, mert nem mehettem volna én is bulizni. Hívtak több helyre, magyar és nem magyar társaságba, még fekete buliba is csábítottak, de ma inkább itthon maradtam.

Szilveszter éjszakája mindig valaminek a lezárása, ugyanakkor egy új valami kezdete. (Legalábbis így éljük meg, hiszen egyébként meg ugyanolyan nap, mint bármelyik másik :) Ez a pszichés tényező engem most inkább elmélyülésre sarkall, mint bulizásra. Most kivételesen félretettem az extrovertált Andit és elővettem az introvertáltat :)

Azon töprengek, milyen hülyék is vagyunk mi, emberek, mindent fordítva csinálunk. Amikor Karácsonykor könnyeket hullatunk a fenyőfa alatt, vagy az éjféli misén pátosszal énekelünk, akkor igazából örülnünk kellene torkunk szakadtából, nevetni, táncolni, vigadni, hiszen születésnapot ünnepelünk, nem is akárkiét.

Szilveszterkor meg, amikor szinte kézzelfoghatóvá válik a kezdet és vég, ugrálunk, ordítunk, mint a vadszamár ahelyett, hogy inkább ezen a két fogalmon merengenénk el alaposan.

Vagy megintcsak én vónék fordítva bekötve?

Aztán meg azért is jó most itthon lenni, mert egyedül vagyok a házban (tudomásom szerint - ha valaki mégis van itthon, az ugyanolyan jól rejtőzködik, mint én :) Anita bulizni ment, a waiter-ek melózni, a többiek is szétszéledtek, ki erre, ki arra...

Aztán azért is választottam mára ezt a programot, mert eltelt 4 hónap itt Londonban úgy, hogy igazából nem raktam magamban helyre semmit, csak rácsodálkoztam dolgokra, konstatáltam, hogy ez így van és elfogadtam, ahogy kaptam. Menet közben meg ez a város biztosan sokat változtatott rajtam, csak nem figyeltem meg a folyamatot és az eredményét, mert mással voltam elfoglalva.

Nincs nagy kupleráj bennem, szerencsére itt valahogy a dolgok maguktól is a helyükre találnak, csak épp nem igazán tudatosodott bennem, mi hova került, mi maradt el, mi érkezett és ami maradt, az hogyan változott.

Biztosan természetes, hogy az első hónapokban inkább kifelé figyeltem, mintsem befelé, de az igény az önmagam megfigyelésére most is itt van, sőt, erősödik - talán ezért nem jutottam el eddig a krisnás templomba és talán ezért jutottam el éppen most.

Akik ismerik és talán hiányolták ezt a befelé fordulni is tudó Mózer Andit, azoknak köszönöm a türelmet, hogy kivárták, amíg újra a felszínre bukkan.

Magyarországon bő 1 óra múlva, Angliában valamivel több, mint 2 óra múlva 2008-at írunk.

BOLDOG ÚJ ÉVET! HAPPY NEW YEAR!