Valami Amerika

A valtozatossag kedveert most amerikaiakkal dolgozom. Ahol helyettesitek, az egy alapitvany kollegiuma es miutan amerikai cserediakok laknak itt, vannak amerikai szervezok is. Ket fiatalember ott is lakik a koleszban, veluk sikerult osszebaratkoznom villamgyorsan.

Ha beloluk indulok ki, akkor az amerikaiak sokkal elviselhetobbek, mint az angolok, sot, egeszen megkedvelhetoek. Sokkal nyitottabbak, kedvesebbek, ertik a viccet, nem savanyu uborkak es sokkal lazabbak, nem olyan karot nyelt bekepzeltek, mint szigetlako nyelvtestverkeik. Az amerikai angollal ugyan voltak eleinte nehezsegeim, ketszer is ra kellett szolnom Benre, hogy ugyan ne hadarjon mar, mert boven eleg nehezseg az is nekem, hogy amerikaiul beszel. Jot vigyorgott es azota odafigyel a sebessegre, en meg egyre jobban ertem.

A masik fiut, Michael-t ertem, de o meg engem ert meg nehezen, eloszor mindig majomkepet vag, amikor mondok neki valamit :) Azert a vegen megiscsak dulore tudunk jutni. Meg vele nem is vagyunk olyan nagy spanok, mint Bennel, aki egy csudapofa. Ben idonkent amerikai "nyelvperceket" ad nekem, ami kiterjed a szohasznalattol kezdve a kiejtesig, kozben meg jokat vigyorgunk. (Mi mast is lehetne csinalni, amikor kiderul, hogy amit en az o szajabol "dzsajver"-nek ertettem husz alkalommal, az leirva "driver"? :) Meg ha nem tudok valami szot, vagy nem jut eszembe, akkor neki irom korbe, hogy mit is akarok mondani. Eddig meg mindig rajott a leirasombol, hogy melyik szot nem talalom a koponyamban levo szotarban.

Szoval teljesen jok vagyunk igy harman, lelkesen kommunikalunk oda-vissza es idonkent meg azt is tudjuk, mirol beszel a masik :)

Ugy veszem eszre - nem most, mar regebb ota megfigyeltem -, hogy az angolul torteno beszelgeteseim minosege attol is fugg, hogy a beszelgetopartnerrel milyen a viszonyunk. Ez viszont azert jo, mert azonnal megerzem, ki az, aki nem kedvel. Azzal ugyanis nehezebben kommunikalok. Fura antennakat noveszt idonkent az ember :)