Ma hazafelé jövet rácsapták az orromra az ajtót. Tette mindezt a 253-as busz vezetője, aki a nagy tolongásban nem vette észre, hogy repülőrajttal, hátulról támadva az utolsó pillanatban megérkeztem. Nem sértődtem meg, csak jó lett volna már otthon lenni, de tudom, hogy itt általában ha már becsukták, nem nyitják ki. Ám az ajtó kitárult, úgyhogy hálás mosollyal és hangos "thank you"-val felsétáltam a fedélzetre. Ilyen is van... :)
Pár perc múlva eljött a leszállás ideje. Leereszkedtem a földszintre, megálltam a hátsó, leszállóknak való ajtó előtt. Nemsokára mellém támolygott egy nem túl kis méretű egyén nyitott sörösüveggel a kezében. Ahogy elnéztem, nem a napi első és egyetlen söröcskéjét fogyasztgatta éppen. Gondoltam, ez így nem lesz jó... Ha csak a lábamra lép is, összelapulok, nem beszélve arról, hogy ki tudja, mi lakozik abban a részeg agyában? Az ideérkező külföldieknek azt javasolják, hogy éjjel buszozva igyekezzenek a vezető közelében elhelyezkedni, az a legbiztonságosabb. Most ugyan nem volt éjjel, dühöngött a délután, de jobbnak láttam az első ajtóhoz sétálni és ott bevárni, hogy bebarangoljunk a megállóba. Felszálló sehol, ennek ellenére minden magyarázat nélkül kinyílt az ajtó és lekászálódtam - megúszva így "enyhén" ittas barátunk közelségét.
A buszsofőröknek itt respektjük van, nem úgy, mint otthon. Láttam már olyat, hogy a busz vezetője szépen leszállított valakit, aki rendetlenkedett, vagy éppen jegy nélkül óhajtott megtenni bizonyos távolságot. Ha minden kötél szakad, ott a rádió, amivel bármikor kérhet akár rendőri segítséget is. A buszok meg alul-felül be vannak kamerázva, a buszvezető menet közben figyelemmel kísérheti, hogy mi is történik a portáján. Teljesen jó...
No comments:
Post a Comment