Félsiker

Hű, de nagyot csatangoltunk ma! Judittal felkerekedtünk hajnali 10 órakor és átmasíroztunk Wood Green-be (ez a szomszéd "kerület"). Ő kabátot szeretett volna venni, lehetőleg nem aranyáron, én pedig a magyar bakery-be készültem. Tegnap este mindez kiderült, úgyhogy összeszövetkeztünk és együtt mentünk.

Minden esélye megvolt arra, hogy olcsón vásároljon, ugyanis itt Karácsony után az a szokás, hogy jól leáraznak mindent, 50-60-70-80 %-kal, csak vigye a nép Isten hírével a portékát, ne maradjon a kereskedők nyakán tavaszra a sok Karácsonyra megrendelt téli cucc.

Viszont London sem tud akkora nagy város lenni, hogy itt ne lenne érvényes, hogy hiánycikk csak egy van: amit éppen venni akarsz... :)

Judit momentán szürke átmeneti posztókabátot keresett, valami nem túl rövidet. Merthogy a téli dzsekije már leolvad róla ebben az enyhe időben.

Volt szürke kabát, csak rövid. Volt hosszabb is, ámde fekete, krémszínű, fekete-fehér kockás, barbie-rózsaszín (!) és világoskék színben. Meg dzsekik a szivárvány minden színében és full téliesítve. Szóval ellötyögtünk ott egy ideig üzletbe be, üzletből ki. Végül aztán feladta és inkább vett egy CD-walkman-t (merthogy az övé épp most romlott el), meg néhány filmet DVD-n. Ezeket ugyan nem lehet viselni, de legalább kaphatók... :-P

Hazafelé meg letámadtuk a magyar bakery-t - ott legalább minden volt, amit szerettünk volna. Hatalmas fehér kenyérrel, mindenféle rétessel és pitével felpakolva baktattunk hazafelé - ja, és akadt néhány pogácsa is a szatyorban... Csupa-csupa megszokott, magyar íz... :)

Jól elfáradtunk. Kabátot - hát azt nem kaptunk, de zenét hallgatni, filmet nézni és falni már tudunk :) Ne legyen az ember olyan telhetetlen, nem igaz? :-P :)