Néhány napja DLR-ral (Docklands Light Railway) utazom, merthogy Docklands-be járok melózni. Már a Szelim-féle csapathoz is ezzel kellett eljutnom, a mostani helyem meg szinte ugyanott van, csak a vasút másik oldalán. Ez a városrész London kikötőnegyede, hajódokkok tömkelegével van tele. A DLR meg ezen a vidéken közlekedik, a különlegessége pedig az, hogy nincs masinisztája. Magyarul: nem vezeti senki. Vagyishogy robotpilóta vezeti. A szélvédő mögött meg utasok ülnek. Ez már, kérem, a XXI. század...
Ha nagyon szépen megkérjük, ez az okos kis vonatocska még beszélni is tud :)
Szép jó napot kívánok, én vagyok a DLR. Pirosban...
...a tesókám meg kékben. De még számtalan színű testvérkém létezik a városban, zöld, fekete, sárga, fehér...
Szaladok mindenek felett...
...időnként meg a föld alá süllyedek...
...és nagyritkán az is előfordul (bár ezt erősen szégyellem), hogy a talajszinten közlekedem, mint a földi halandók.
Canary Wharf - az egyik legszebb megállóm.
Ez meg South Quay megállóm. Az a magyar buksza, akit ismertek, naaaa, tudjátok, szóval az a csaj pár nap óta itt szokott lecsámpáskodni rólam reggelente. Délután meg föl. Ez még nem baj, csak az, hogy egész a mai napig lógott rajtam. Ma vette észre, hogy az én megállóimhoz is tartozik pár Oyster-érvényesítő automata, bár ami igaz, az igaz, jól eldugták őket.
Ez is én vagyok, csak belülről. Imádom a vidám színeimet! Ugye, milyen szép vagyok? :)
No comments:
Post a Comment