Szószegő lettem, de nem bánom :-)

Na, talán most már egy kicsit gyorsabb a net. De videók feltöltésére akkor sem vállalkozom! Most nem.

Viszont teszek fel fotókat - az is több a semminél...

És most jön az, ami nálam igen ritka: megszegem az adott szavam. Igen, emlékszem, hogy megígértem, hogy a következő képes tudósítás London városáról fog szólni, de nem így lesz.

Annak a kedves magyar fiatalembernek, akivel sikerült angolul pár szót váltanunk, mire egyeztettük, hogy mindketten a Kárpát-gödörből jöttünk, szóval neki is tettem egy ígéretet. És talán megértitek, hogy annak kedvezek most, aki ugyanúgy távol van az otthontól, mint én.

Ez a fiatalember ő lenne, Rácz Máté. Elsőéves a Royal College of Music-ban.

És nem fogjátok kitalálni, hol futottunk össze... na hol?

Természetesen itt, a Cove-ban :-)))

És ez volt a csapat vasárnapi összeállítása. (Igen, jól látjátok, a csapat már megint nem volt teljes :-((((( )

Örömmel láttam viszont azt az angol srácot, aki a szülinapomkor Bogdannal felváltva volt elsőhegedűs. Azóta őt még nem is láttam.

Azután pedig okoztam némi meglepetést az angol hegedűs kollégáknak, ugyanis rákérdeztek, hogy ugyan már, miért dalolgatok én mindig Brahms 5. magyar tánca alatt? Hát mert ez egy magyar nóta - hangzott a válaszom. Fura, hogy momentán azt nem tanítják a londoni Zeneakadémián, hogy ezeket a táncokat Brahms nem komponálta (vagy nem teljes egészében), hanem összegyúrta létező magyar nótákból. Na, mindegy, az egyperces zenetörténeti gyorstalpaló postgrad képzés megtörtént, most már mindenki tud mindent :-)