Önkritikát gyakorolok :-)

Ma hazafelé a Coventből majdnem csináltam nektek pár fotót Londonról, csak sajnos a gépem már a piacon lemerült...

Kicsit elhanyagoltam Londont és belevesztem a muzsikába és a muzsikusokba... "Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk..." (és lányok :-)

Persze az, hogy most igen erőteljesen gyakorolom az önkritikának nevezett dolgot, nem azt jelenti, hogy vége az én zeneművészeti megszállottságomnak. Tart az már nálam egy jó ideje - kb. mióta a furulyámba először belefújtam és az első billentyűt leütöttem a zongorán - és azt hiszem, ebben az életemben nem is fogom kinőni. Most, itt a világ másik felén, egy piacon megtaláltam azt a pontot, ahonnan valamikor 6 évesen elindultam: a klasszikus zenét. Mintha itt Londonban újra lejátszódna az egész életem, csak persze sokkal gyorsabban. És az én akkori szerepemet pedig átveszik a mostaniak. Talán ezért is fontos nekem, hogy mi lesz a sorsuk. Egyszóval számomra mindig a muzsika lesz az örök szerelem...

Viszont ezt a blogot nem magamnak, hanem nektek írom és ha már ilyen türelmesen végigolvastatok, -néztetek, akkor legközelebb olyan dologgal fogok szolgálni, ami nem zene, hanem London. Megígérem... Mint ahogy azt is, hogy azért fogok tudósítani a Covent Garden-i eseményekről is. Legfeljebb nem hetente kétszer, hanem ritkábban. Egyszerűen meg kell osztanom veletek ezt a fantasztikus élményt, nem tehetek róla; csajból vagyok, ki kell beszélnem magamból :-)