Hát, vége az amerikaiakkal töltött szép napoknak. Illetve hétfőnként, ahogy eddig is, az övék vagyok, de Helena mától újra munkába zöttyent, ketten meg sokan lennénk.
Sajnálom, mert megszerettem a kis csapatot. Így, hogy naponta találkoztunk, sokkal közelebbi ismeretség alakult ki egyik-másik emberkével. Már megbeszélgettük, hogy ki hogyan és mivel töltötte a szabadidejét, sokkal fesztelenebb lett az érintkezés - szóval összehaverkodtunk. Az egyik lánnyal, Alison-nal pedig még több mindenről tudtunk beszélgetni az életmódtól kezdve az öltözködésig. Ő kirí a többiek közül abban, hogy teljesen felnőtt annak ellenére, hogy ő sem idősebb a többieknél. (Úgy vettem észre, az amerikaiak, kevés kivételtől eltekintve, később érnek, ki tudja, miért.)
Sajnálni fogom, amikor ez a kis csapat nyár elején hazautazik USA-ba és már nem jönnek vissza. De hát ez London. Minden ideiglenes.
No comments:
Post a Comment