Hazaértem

Azon tűnődgetek, miért is megy mostanában ilyen nehezen a blogírás. Fáradt vagyok? Persze, de ez eddig sem volt akadály. Nem történik semmi? Dehogynem...

Asszem, egyszerűen csak hozzászoktam Londonhoz. Már nem nézek csodálkozó szemekkel az emeletes buszokra, hanem szidom őket, ha nem jönnek; nem szédülök attól, hogy baloldali a közlekedés, már nem újdonság, ha bobby-k seregét látom a hatalmas sapkájukban...

Azt, hogy elugrom a Trafalgar térre, már úgy mondom, mintha arról lenne szó, hogy elugrom a Hősök terére - pécsiek kedvéért: a Széchenyi térre. És kb. annyi jelentősége is van :-) Mármint a térnek.

Nemrég egy barátommal elmentünk meghallgatni egy közös ismerősünk vonóskvartettjét. A közös ismerős, aki ebben a vonósnégyesben az elsőhegedűs szerepét hivatott betölteni, az a magyar fiú, akit a Covent-ben ismertem meg pár hónapja. Szóval a Máté.

Nem játszanak rosszul, pedig nem régen vannak együtt. Fotókat nem csináltam, mert zenét hallgatni mentünk oda. Ahogy a Paprika koncerten sem csináltam fotókat (ja, merthogy ott is voltam már egyszer - és épp azt kaptam minden szempontból, amire számítottam :-), mert oda szintén zenét hallgatni mentem - no meg természetesen baráti látogatásra. Így hát kedves román barátom nézett volna rám bután, hogy mit művelek, ha elkezdek csattogtatni, miközben ő lelkiismeretesen és zseniálisan fűrészeli a hegedűjét :-)

De azért már itt is van protekcióm (nem én lennék a Mózer Andi, ha nem lenne :-) Az egyetlen kívülálló voltam (magyarul: akinek semmi keresnivalója nem volt ott), aki bekuksizhatott, belehallgathatott Bogdanék koncert előtti beállásába büntetlenül, kitessékelés nélkül, ráadásul többször is :-P Boginak még tetszett is a türelmetlen érdeklődésem. De mit tegyek, ha meghallom muzsikálni, akkor nekem bizony oda kell mennem... nem tudom kihagyni, annyira profin húzza... Szóval már itt is protekcióm van - hála a nemzetközi kapcsolatok lelkes ápolásának :-)

Most már az itteni életem is a zene körül forog - én meg már itt is zenészek között. Hiába váltottam országot, ez nem változik, kerüljek bárhova :-) Ebben az életemben, úgy tűnik, ez a sorsom. Ennél jobb sorsot nem is kívánhatnék :-)