Nívó

Legnépszerűbb közösségi oldalunk kilépőjén szoktam a legfrissebb magyar bulvár és nem bulvár hírekről tájékozódni. (Tudjátok, az a netes hírszolgáltató ez, aminek "O" az eleje és egy szépen fütyülő madár neve a vége - asszem, ez most nem igazán volt reklám :-D) Mindegy, szóval el szoktam olvasgatni, amiket oda bebiggyesztenek, mint "ajánlott irodalmat". És időnként bele szoktam olvasgatni a kommentekbe is.

Ma pl. Palcsó Tamás balesete volt az egyik bulvárhír, kiváncsi voltam, mik rá a reakciók. (Félreértés ne essék, nem tartozom a fiú rajongókörébe, a Megasztár óta szinte nem is láttam.) Sajnos azt kell mondanom, a színvonal egyre alacsonyabb, a közöny és a gyűlölet meg hétről hétre nagyobb az otthoni emberekben. (Akinek nem inge, természetesen ne vegye magára + tisztelet a kivételeknek!)

Anyázás, az énekes halálának kívánása, ítélkezés a tények tudása nélkül puszta indulatból, a hozzászólók egymást mocskolása minősíthetetlen stílusban... Alig-alig találkoztam értelmes, higgadt, emberséges kommenttel.

Pénteken Tony megkérdezte tőlem, hogy miért jöttem el Magyarországról. Most akkor fordítsam le neki ezeket a kommenteket, hogy megértse az egyik okot? Mert bizony ez az egyre népszerűbb és számomra elfogadhatatlan stílus és hozzáállás nagy szerepet jászott abban, hogy szedtem a sátorfámat és hogy nem is vágyom vissza. A neten így jelenik meg, a valós életben meg úgy, hogy kocsikat gyújtogatnak, kirakatokat törnek be, kövekkel dobálóznak emberekre... gyakorlatilag ugyanaz a kettő. A neten tovább tudok lapozni, általában meg is teszem. Az életben meg odébb tudok állni - meg is tettem.

És azon gondolkodom, hogy nekem sem volt könnyebb az életem odahaza, mint bárki másnak. Én is szidtam a politikát, a politikusokat, a rendszert, a rendszertelenséget, az egész káoszt, amiben éltem, éltünk - de eszembe sem jutott senkit felrúgni, anyázni, bárkinek a halálát kívánni, kimenni az utcára köveket dobálni...

Mindegy, egy haszna azért van ennek a kommentolvasásos dolognak: bő egy év után sincs honvágyam! :-D