Csak pár kérdés...

Ahogy nézegettem a netet és beleolvasgattam a Facebook-on Barack Obama üzifalára írt - jelen pillanatban több, mint 500 ezer és még javában rohamosan növekvő számú -, a világ minden tájáról küldött, szeretettel, reménnyel, örömmel teli gratulációkba, eltűnődtem.

Vajon hogyan telik a napja Barack Obamának? Nem az Egyesült Államok vadonatúj elnökének, hanem neki, az embernek. Vajon hagynak-e neki időt, hogy örülhessen a győzelmének, vagy cibálják ide-oda, mikrofontól mikrofonig? Volt-e néhány perce egyedül azóta, hogy kihirdették a hivatalos végeredményt felfogni, hogy megcsinálta és ezután az USA első embereként tartják számon? Adtak-e/adnak-e neki időt a gyászra?

Vajon hogyan éli meg, hogy majdnem mindenki ezen a földön most rá fókuszál és tőle vár megoldásokat? Hogyan éli meg ezt a csúcsnépszerűséget? Az amerikai nép szavazott ugyan, de szinte az egész világ neki drukkolt.

Megnéztem a facebook-os adatlapját. Szereti a kosárlabdát, szeret olvasni, az egyik kedvenc filmje a Casablanca. Shakespeare-t olvas, de a Moby Dick-et is. Bach-ot, Bob Dylan-t és Stevie Wonder-t hallgat... egy ember. Éppen olyan, mint te meg én.

Bízom benne, hogy ugyanolyan erős lesz, mint eddig volt, vagy talán képes lesz még erősebb lenni. Az Ovális ugyanis nem arról híres, hogy az épp aktuális gazdája megőrzi sötét hajszínét... Nagy terhet vett magára, a világméretű népszerűségéből fakadóan még nagyobbat, mint az elődei. Adjon neki az Isten bölcsességet, bátorságot, egészséget és erőt valóra váltani mindazt, amit eltervezett!