Villanyszerelés

Villanyszerelés volt ma a házban. Nem egyszerű villanyszerelés, hanem felújították az egész elektromos rendszert, kicserélték az izét... tudjátok, azt a dobozt, ami manapság már a biztosítékok helyett van, meg drótokat is cseréltek imitt-amott, meg leellenőrizték az összes konnektort... szóval ilyesmik.

Enyhe háborúval indult a dolog. Beállított két pasi, az egyik vidáman közölte, hogy a háztulaj küldte őket villanyt szerelni. Beengedtem őket, de azért felhívtam a landlord-ot, hogy így van-e, ahogy ezek az emberek állítják. Így volt, nemsokára a landlord is megjelent egy rövid időre.

A háborúskodás akkor kezdődött, amikor a két villanyászból az egyik - a főnök - távozott és itthagyta nekem a másikat. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a pasi buta, vagy esetleg őrült, vagy csak szimplán őrülten udvariatlan. Képtelenség volt vele normálisan kommunikálni, valósággal agresszív volt. Mármint a kommunikációja. Időnként a főnöke - akiről kiderült, hogy ciprusi görög - beállított, ő mondta el, hogy mi is folyik itt. Aztán persze ment a dolgára.

Igazából akkor kezdtem gyanakodni, amikor ez a jóember elkezdte felszedni a folyosón a padlószőnyeget. Nem vagyok egy elektromos szakember, de láttam már villanyászokat dolgozni, ám egyik sem szedte szét a padlót. Ez meg még lyukakat is feszegetett a padlószőnyeg alatti fa padozatba. Már-már ott tartottam, hogy rátelefonálok a főnökére, hogy valószínűleg a kollégájának elsétáltak otthonról, amikor megérkezett az egyik ausztrál lakótársnőm, Michelle. Benyitott az ajtón, aztán ott, ahol volt lemerevedett és úgy maradt. Mikor kimásztam a szobából, csak annyit láttam, hogy tátott szájjal, bénán áll a bejáratnál. Beinvitáltam - nem mintha nem lenne ő is itthon, csak hogy oldjam ezt a bénulást. Aztán elmeséltem neki, hogy mi folyik itt - illetve annyit, amennyit értettem az egészből. Hogy miért kell felszedni a padlót ahhoz, hogy kicserélje valaki a villanyászati termékeket a házban, azt sem én, sem a világ másik feléről érkezett Michelle nem tudta.

Szerencsére befutott George, a görög és miután letámadtuk, hogy normális dolog-e, amit a kollégája művel, elmesélte, hogy tök normális, miután az angolok nem az építészetükről híresek és mindent összekutyulnak, egy csomó elektromos kütyüt a padló alatt tartanak. Megnyugtatott minket, hogy nem hagyják itt a dzsuvát, minden a helyére fog kerülni, mielőtt elmennek.

Közben emberünk meg ránk sem hederített, csak dolgozott némán. Már kezdett nagyon gyanússá válni a pacák.

Kimentem csinálni egy teát, amikor éppen az ebédlőben lévő előkészítő asztal alatti konnektornál hasalt. Gondoltam, bolond, vagy nem, talán megszomjazott és megkérdeztem, hogy kér-e ő is. Nem kért, viszont elkezdtünk (volna) beszélgetni. Akkor derült ki, hogy emberünk igen nagyon keveset tud angolul. Megkérdeztem, hogy melyik országból jött, mire szúrósan rámnézett, mintha már előre látná a kedvezőtlen reakciómat és közölte, hogy Romániából.

Azután meg bambán nézett rám, mert az arcom felderült és értettem a szitut! Emberünk nem tud angolul, csak villanyt szerelni tud és azt valószínűleg jól, ha itt hagyják egyedül. Ellenben szomszéd, hiszen román és - mint most már tudjuk - a románok kedves emberek. Innentől kezdve a háború befejeződött és beszélgetés indult el - már amennyire a jóember tudott beszélgetni, de ezek után legalább igyekezett. Meg is értettük egymást, nem volt semmi vész.

Amikor meg úgy nézett ki, hogy nem tudja ma befejezni a melót, úgy döntött, hogy a lenti részt fogja megcsinálni először, aztán, ha marad holnapra, akkor az emelet marad. Így nekem mindenképpen lett volna áramom, mivel a földszintet egyedül lakom. (Persze azért be tudta fejezni az egészet, úgyhogy senki sincs áram nélkül a házban.)

Holnap folyt. köv., mert még fel kell tennie néhány füstjelzőt. Viszont most már tudom, hogy hála Istennek egy európai ember kezébe kerültek a villanyvezetékeink, úgyhogy nagy gond nincs. Mielőtt elment, már duettben szidtuk az angolok hozzá nem értését az ilyen épületgépészeti dolgokhoz :-D