Ezen a hétvégén a London Tattoo Con-on, azaz a londoni nemzetközi tetkós találkozón voltam.
A kiváncsiság és a szerencse vitt oda - szerencse képében két fiatal, magyar tetkós, Anti és Ancsa érkezett, velük kerekedtem föl, és az ő szakavatott vezetésükkel kezdtem ismerkedésemet ezzel az általam még alig-alig ismert világgal.
Ancsa és Anti 3 éve tetoválnak Magyarországon - hozzáteszem, nagyon ügyesen - és tanulni jöttek a találkozóra. Miután ilyen találkozókon a világ legjobb tetoválóművészei vesznek részt és tetoválnak a nyilvánosság előtt, volt számos lehetőségük technikákat ellesni, kérdezni, figyelni egy-egy tapasztaltabb tetováló munkáját.
Magyarok is képviseltették magukat a találkozón természetesen - nem is akárhogyan, hiszen a magyar tetoválás, illetve annak néhány 
képviselője nemzetközi elismertségnek örvend. (Szerintem erre inkább büszkének kellene lenni, mint orrokat kunkorgatni a "tetoválás" szó hallatán... hm? :-) A két legnagyobb név jelent meg Londonban, Boris és Sárközi Zsolt. Élvezettel figyeltem egészen közelről a munkájukat, illetve annak gyönyörűszép eredményeit. (Ha ráklattyolsz a fotókra, megnőnek :-)
A barátkozós természetemnek köszönhetően - meg talán annak is, hogy tök laikus vagyok a tetkó világában, ezért semmi elfogultság nem volt bennem - össze is ismerkedtem a fiúkkal. Vasárnap este már közös fényképezkedéssel és puszikkal búcsúztunk, no meg azzal, hogy jövőre ismét találkozunk :-)
Tehetséges, értelmes, kedves embereket ismertem meg bennük (lejön a fotókról is, hogy gyakori "szúrkálódós" kedvük dacára nem harapnak :-), akik a foglalkozásukat nem iparosmunkának, hanem művészetnek tekintik. Ez így jól is van, hiszen igazi művészi alkotások kerülnek ki a kezeik alól.
A találkozó egyébként jó hangulatú volt. Természetesen a tetkósok voltak számbeli fölényben - talán én voltam az egyetlen, akinek nincs tetkója, mégis ott volt :-D -, ezzel együtt nem éreztem kívülállónak magam.
Itt, Londonban már régen megtanultam, hogy ne a külső alapján ítéljek meg másokat, ennek a tapasztalatnak most itt, a találkozón is 
hasznát vettem. Egészen marcona külsejű emberek mosolyogtak rám és kértek bocsánatot, amikor a tömegben véletlenül összeütköztünk, és az elvileg riadalmat keltő frizuráktól, piercing-hegyektől és egyebektől sem kaptam frászt, mert miért is kaptam volna? (Nem, nem a képen szereplőkről beszélek, hanem a vad külsejű lányokról-fiúkról, akiket nem fotóztam, mert inkább a tetkókra és tetkósokra tartogattam a fényképezőm akkujait.)
Szóval ez a hétvége számomra nagyon kellemes és maradandó élményt jelentett, bár - ismerve a gyakran változó ízlésemet - nem gondoltam rá, hogy ma
gamra is rakassak egy tetkót. (Illetve, ha eszembe is jutott, elvetettem az ötletet, mert nem tudok választani a két fiú között, egyformán gyönyörűeket ügyködnek - szóval maradok egyszínű.) Viszont bármikor szívesen megcsodálom azokat a műremekeket, amiket ilyen fantasztikus tehetséggel megáldott művészek készítenek, mint azok, akik ezen a találkozón részt vettek - különös tekintettel persze a magyar fiúkra, akikről tényleg elfogultság nélkül (na jó, egy pici elfogultsággal) mondhatom, hogy a csúcsai ennek a művészeti ágnak.
(Még több fotó a con-ról és a tetkókról: KATT IDE)
Természetesen videókat is csináltam (az összes videót a vegyes YouTube csatornámon lehet megnézni, link az oldalsávon). Az elsőn Boris dolgozik egy szépséges kartetkón:
Ezen pedig Zsolti művészkedik egy lány hátára egy másik szépségeset:
És egy érdekesség: így csinálták régebben a tetkókat, amikor még nem voltak tetoválógépek (ezt ugyan nem a magyar fiúk csinálták, de fölvettem, mert érdekes):
6 comments:
No, csak ideértem! :)
Érdekes volt a leirás, sajna a videoka még nem tudtam megnézni, mert itt melóban tiltva van a 'tube, de ami késik, nem múlik!
Amúgy az első tetoválásomat Boris szalonjában csináltattam, igaz, nem ő csinálta... ;)
Érdekes, amit a változó izléssel kapcsolatban irtál, már hogy az mitt nem csináltatnál. Én is elég sokat agyaltam, mit varrassak, de nem hiszem, hogy valaha is megunnám vagy megbánnám, ami van, mert ez már hozzám tartozik. Mint a gyerekkori forradások. :)
Mondjuk vannak olyan tetoválások, amik nagyon tetszenek, de magamra nem varratnám őket...asszem een maradok az egyszerübb mintáknál...aztán majd meglátjuk! :P
Nahát, van még egy közös ismerősünk? :-D Egerszegen csináltattad a tetkód?
A tetkóval kapcsolatos gondolatmenetem a következő: tegyük fel, hogy tudok választani a két fiú között, hogy melyik csinálja (egyébként nem tudok, mindkettőtől egyformán vagyok elájulva, de most tegyük fel). Mondjuk, el is vállalja. Felteszi, aztán egy év múlva már nem annyira tetszik. OK, át lehet pingálni, de ahhoz meg nem lenne szívem, hogy akár Zsolt, akár Boris alkotását átfestessem. Szóval inkább továbbra is csak csodálom a műveiket, azt viszont ezerrel teszem :-)
Üdv Magyarországról:)
Köszi szépen a sok szépet és jót amit rolunk is becsempésztél a blogba szeptemberben találkozunk újra: Anti és Ancsi
Nahát, ezt a meglepetést!!!! :-D
Jaj, már nagyon várom a szeptembert, siessetek! :-)
hozzáfűzném , hogy nem csak Sárközi Zsolti és Boris volt kint hivatalos formában, hanem Müllner Csaba és Krizsán Zoltán
is. Szóval, ha valóban bejártad a helyet, akkor ennek fel kellett volna tűnnie....
Hozzáfűzném, hogy - bár életemben először jártam ilyen helyen, emiatt teljesen ismeretlen volt -, ha jól tudom, Csaba nem magyar hanem talán spanyol (nem biztos) színekben vett részt a conon.
A másik általad említett úrral pedig nem találkoztam, biztos elkerültük egymást a nagy tolongásban.
Szóval, kedves anonimus, maradjunk annyiban, hogy te elolvasod rendesen a postot, utána kommentelsz, és feltünteted a nevedet is, mert legközelebb nem jelentetem meg :-)
Post a Comment