Fura dolgok

Fura dolgokat figyeltem meg az itt eltöltött időm alatt, amik mind-mind megerősítenek abban, hogy annak idején jól döntöttem. Vegyük például az emberi érintkezést. (Amiket most le fogok írni, azok a saját, vagy barátok élményei és azt is előrebocsájtom, hogy - szerencsére - a negatív tapasztalatok sem mindenkire érvényesek, vannak értelmes, normális emberek mindenhol, többel találkoztam már én is.)

Előszöris a magyarok:

Ha magyarokkal beszélsz normálisan, emberi hangnemben, akkor hülyének és gyengének néznek. Megpróbálnak átverni, kihasználni, manipulálni, a hátad mögött folyamatosan gúny tárgya vagy, abszolút nem tekintenek partnernek. Csak akkor lennél számukra elfogadható, ha káromkodnál, hangoskodnál, ha nyomulnál mindenki mást letaposva, ha erőszakos lennél és szarnál mások fejére - ahogy ők is. Amikor pedig mégis eljut a tudatukig a viselkedésed ellenére, hogy te mégsem az a macskajancsi vagy, akinek gondoltak (például, mert nem tudnak manipulálni), akkor csak lesnek és igyekeznek elnyerni a kegyeidet. Persze akkor már fölöslegesen, hiszen leíródtak - ami őket mélységesen sérti. Nem, még véletlenül sem jutnak el odáig, hogy csak azt eszik, amit maguknak főztek.

Ha kedves vagy - nem túlzottan, csak amennyire teljesen normális és kívánatos -, akkor kétféle reagálás érkezik. Vagy úgy gondolják, hogy bármire kapható vagy (persze leginkább az ellenkező nem) és elkezdenek ezerrel és gusztustalanul nyomulni, vagy simán bezárkóznak, mintha te akarnád őket behúzkodni az ágyadba akaratuk ellenére és nekik védekezniük kellene. És nem tettél mást, csak emberi stílusban adtad elő magad. Ez utóbbi - mármint az elhúzódás - még akkor is előfordul, amikor neten beszélgetsz valakivel, akit ott "ismertél meg". Mégis, mire gondol az illető ismeretlenül, személyesen sosem találkozva, addig személyes témákat sosem említve, több ezer kilométer távolságra tőled? Érthetetlen...

Ha határozott vagy és stabil az értékrended, akkor egy új közösség igyekszik kiközösíteni, elkergetni. Akkor is, ha érdeklődést mutatsz a saját értékrendedtől eltérő, az illető közösségre jellemző felfogás iránt. Persze nem úgy, hogy felvállalják a véleményüket és megkérnek, hogy távozz, mert számukra kezelhetetlen helyzet egy érett személyiségű emberrel kapcsolatban állni, hanem inkább úgy, hogy a közösség legizgágább tagját - mindenhol van ilyen - hagyják érvényesülni. Nem avatkoznak bele, végignézik szépen, kényelmesen, némán, ahogy az izgága tag előadja a sértéseit, logikátlan véleményét és fröcsög a gyűlölettől. Azután, amikor lelépsz, mert nem érzed úgy, hogy egy felnőttkorú csecsemőnek kellene tanítójává válnod az alapokkal - a kultúrált viselkedéssel - kezdve a tanítást, akkor meg még van képük megkérdezni, hogy ugye tudod, hogy ők nem így gondolkodnak? Frászt nem! Ha másképpen gondolkodnának, akkor leállították volna a folyamatot. Egyszerűen csak nem tudnak téged irányítani, manipulálni és ez számukra félelmetes, hiszen a mások feletti (mindenféle) hatalom a legbiztonságosabb, nem igaz? Kényelmesebb számukra, ha elmész, akkor már nem jelentesz "veszélyt" és ellehetnek nyugodtan, egymás között. Ja, hogy eleinte azt mondták, örömmel látnak? Baromság. Azt hitték, hamar megváltoztatnak és belesímulsz az ő értékrendjükbe. Nem így történt, menned kell.

Ez pedig Anglia:

Az itteni emberek számára teljesen természetes a normális, kedves érintkezés, senki nem gondol bele semmit abba, ha pusztán emberi módon viselkedsz, vagy uram bocsá' rámosolyogsz valakire. Sőt, rád is rádmosolyognak és ezt sem kell félreérteni. A mosoly az mosoly, nem több, nem kevesebb, nem más. Ha emberi stílusban beszélsz, az a természetes és senki nem feltételezi, hogy bármiféle hátsó szándékod is lenne azzal, hogy kultúráltan viselkedsz. Mi is lenne?

Azt is értékelik, ha nem kell téged navigálni, mert megállsz a saját lábadon, hiszen kialakult személyiség vagy. Ha más a véleményed, elfogadják és képesek sértegetés nélkül vitázni, vagy ugyanígy, sértések és erőltetés nélkül megismertetni veled a saját nézőpontjukat. Nincs anyázás, lenézés és nincs homokbadugomafejemet hozzáállás sem, mert akinek van véleménye, az elmondja nyiltan, nem sunnyog.

Természetesen mindkét oldalon akadnak kivételek, de mint tendencia, ezek a dolgok javarészt megfigyelhetőek. Nem kétséges, hogy melyiket választom nap mint nap, újra és újra.