Fordított világ

Na, elmondom, általában hogyan szokott ez működni. Először az átlag világot. Azt, ami nem fordított.

Összefutsz valakivel, szimpatikus. Hamar túlteng a dolog, pedig még nem is ismered. Kezd sok lenni az illető. Csak róla szól minden, még ő is. Úgy érzed, át akarja venni a hatalmat, az irányítást fölötted és minden fölött, amit eddig te csináltál, egyedül, nélküle.

Szeretnéd tisztelni, de nem ad rá lehetőséget, hiszen tiszteli magát ő bőven mások helyett, helyetted is. Szeretnéd tudtára adni, hogy elismered, de minek, amikor ő minden szavával elismeri önmagát? Szeretnéd elfogadni, de nem tudod elfogadni az egocentrizmusát, ami miatt egyszerűen úgy érzed, semmi szükség rád; azt érzed, nem egy másik ember vagy, hanem tárgy: egy újabb eszköz, amivel a saját tudását, népszerűségét, mittudoménmijét bizonyítja saját magának. Hogy kiváncsi lenne rád? Ugyan! Bőven elég, ha te kiváncsi vagy rá és feltétel nélkül csápolsz neki. Lehetsz akárki, akármi, neki nem számít, nem fontos, mert te nem ő vagy, ergo: nem is vagy.

Hát nem! És akkor ne legyen szüksége arra sem, amit eddig csináltál. Akkor hagyjon békén. Nem fogsz beállni a neki csápolók falkájába puszta létszámnak, nem, nem. Persze talán nem is erről van szó, nem is a hatalomátvétel szándékáról és irányítani akarásról, csak a stílusról; mindenesetre jobbnak látod a sarkadra állni.

Mérges vagy, mert eleinte úgy érezted - és a lelked mélyén még mindig úgy érzed -, hogy alapból egy borzasztóan rendes valaki. Valami gond van vele? Ez az egész csak kompenzálás talán? Csakhogy annyira jóban nem vagytok, hogy megkérdezd... meg talán ugyanúgy válasz nélkül hagyna, ahogy addig már többször is, ennél sokkal hétköznapibb témák kapcsán. Nem, nem adsz újabb alkalmat, hogy semmibe vehessen. Így nem marad más, mint a határaid megvédése és a visszahúzódás, a némaság. Elkeseredett vagy; haragszol rá is, magadra is.

Az illető ilyenkor rendszerint megrántja a vállát és hagy a fenébe. Esetleg jól elmagyarázza magának, hogy te vagy a hülye és éli tovább az egocentrikus életét. Így aztán, amiből akár barátság is lehetett volna, elmúlik, mielőtt elkezdődne. Veszteségnek érzed, de nem vagy hajlandó feladni önmagad. Nem is kell.

Ez történik általában, a nem-fordított világban.

DE!

Itt van a fordított világ, amikor minden az eddig leírtak szerint zajlik egészen odáig, hogy: "Az illető ilyenkor rendszerint megrántja a vállát és hagy a fenébe."

Időnként előfordul, hogy nem hagy, hanem elcsendesedik és egyszerűen csak jelen van. Nem szól, nem kérdez, de apró jeleket hagy és te tudod, hogy nem rántotta meg a vállát és nem hülyézett le. Vár és a maga módján igyekszik.

Belőled lassan kiszáll a méreg, értékeled a kitartást és csodálkozol, hogy nem vagy csak úgy elhajítva puszta egocentrizmusból. Újraindítod a párbeszédet és az már más, változott. A másik változtatott. Nem gyökeresen, hiszen saját magát senki nem tudja megtagadni, de nem is ezt várod. Csak annyi változott, hogy már nem félted a határaidat, mert tudod, nincs kitől és ez elég. Csak annyi változott, hogy újra önmagadként tudsz kommunikálni; nem kell harcos amazonként a territóriumodat védened, vagy csípős megjegyzéseket tenned, amikor már eldurran az agyad az önajnározásától.

Nincs magyarázat arra, hogy miért így történt. Nincs magyarázat, hogy miért nem állt tovább vállat vonva. Nem kérdezed, nem mondja. Csak van egy másik helyzet, ami már jóval kényelmesebb és amiben már helyet kaphat a bizalom, az elfogadás, a megbecsülés, a tisztelet és az elismerés is, miközben mindketten önmagatok maradhattok. Te is toleránsabb vagy; ami eddig rád zúdítva elviselhetetlenül sok volt, kisebb adagban már akár meg is nevettet. Óvatosan te is nyitsz egy icipicit a másik felé - láss csodát, más a reakció, mint azelőtt, biztonságban érezheted magad. Nincs támadás, lehengerlés, versengés, semmi, ami azelőtt zavart és védekezésre késztetett.

Ez a fordított világ. Nemrég kaptam belőle egy kis ízelítőt. Jól esik, hogy akadnak még emberek, akik megfordítják ezt az őrült világot.

Arra lennék kiváncsi - amit talán soha nem fogok megtudni sajnos -, hogy vajon mi zajlott mindeközben a másik oldalon, a másik fejében? Talán az egy teljesen másik történet :-)

(És ha most nagyon lefáradtál, akkor menj lejjebb, az előző - szintén mai - posttal kikapcsolódhatsz :-)