Valamelyik nap az egyik közösségi oldalon megütötte a szememet valami. Egy ismerősöm csinált egy statisztikát, hogy kik a leggyakoribb kommentelők. A sort én vezettem - egyszerűen dumálós vagyok, na. Jó poén lett volna ez a lista, ha fölötte nem szerepel az általa írt felhívás, hogy mint vezért kövessük őt. Ez most komoly???? Az ember beszélget, gyanútlanul, mert ez egy természetes emberi cselekedet, mire a másik máris azt hiszi, hogy ő ettől főnök? Milyen vezér??!! Milyen követés??!! Miről beszélünk???!!! (A srác egyébként jó fej és nagy agyman a maga területén, de időnként elszalad vele a paripa. Kár.)
Végülis mindegy, mindenki olyan, amilyen, csak azért meséltem el ezt a sztorit, mert ennek kapcsán elindultak a gondolataim, nevezetesen az egyik kedvenc témám, a "mennyit gondolkodunk önállóan?" felé.
A tendencia mára az lett, hogy kényelmesebb valaki más véleményét ismételni, mint átgondolni a dolgokat és saját véleményt kialakítani. Az érem másik oldala meg az, hogy emberek - vélt, vagy valós hatalmukból fakadóan - abba az illúzióba ringatják magukat, hogy ők hivatottak irányítani mások gondolkodását. Ez a két igény - vagyis inkább igénytelenség - sajnos mára jól egymásra talált, eszközök is vannak hozzá - pl. tévé -, így néhány ember feje után menetelnek tömegek gondolkodás nélkül nagy valószínűséggel az erkölcsi, vagy akár fizikai vesztükbe; boldogan, hiszen a gondolkodás fárasztó jelenléte elmúlt az életükből. A tévé megmondja, hogy mit szeressenek, mit ne szeressenek, mi legyen a véleményük, hogyan érezzenek. Hogy egyetlen, vagy néhány ember érdekében, sokszor a saját érdekeikkel szemben menetelnek? Mit számít, ha nem kell arra használni a fejüket, amire való, csak lenni az eszem-iszom-párosodom kiskutya-létben? Hiszen még a problémákat is készen kapják; azokat a gumicsontokat, amin jól elrágódnak, sőt, időnként egymásnak is esnek a valós gondokon való töprengés helyett.
Kilógni a sorból ciki, aki nem áll be a falkába, azt kirekesztik, lenézik, megbélyegzik. (Hát... ha jól meggondolom, nem is akarok olyan falkába tartozni, ahol a gondolkodás és a saját vélemény büntetendő cselekménynek számít. Ha egy ilyen falka megbélyegez, azt a bélyeget kitüntetésként viselem.)
Végül majd jöhet az orwelli 1984-es világ, vagy a madách-i Falanszter szín és remek lesz az élet! Aki erre vágyik, csak rajta! Úgy tűnik, a legnagyobbak is hiába jártatták a szájukat, semmi foganatja. Na, ebből inkább kimaradok. BUÉK.
4 comments:
Süt a nap, ne félj.
De félj a HNO3-tól, félj a melamintól, rettegj a terroristáktól, egyél/igyál műanyagot, lélegezz mérget, vacogj a globális felmelegedéstől, kapjál frászt a gazdasági világválságtól, de főképp reszkess gondolkodni árral szemben.
Nagytezsvér figyeli minden lépésed, mobiltelefonod van, tehát tudják, hogy mikor hol vagy, kivel (miről!) beszélsz, számítógéped van, tudják, hogy milyen oldalt látogatsz, mit szeretsz, tudják, hogy kilógsz a sorból. Számlára kapod a pénzed, tudják, hogy honnan, mennyit. Lassan majd egy chipet is kapsz kötelező jelleggel, akkor aztán újraéled a fasizmus teljes valójában. Persze mindezt úgy adagolják, hogy ne akarj belegondolni túl mélyen, sőt, mindezt te akard.
"Welcome to the real world."
Erről a chipről már én is hallottam. Egyelőre kísérleti jelleggel alkalmazzák önként jelentkezőkön.
Ezen az "önként" szón hűltem el. Ki a bánat az, aki annyira szereti, ha még a vécén és egyéb intim helyzetben is megfigyelik, hogy önként, dalolva jelentkezik egy ilyen chipért????? Állítólag biztonságérzetet ad nekik. Hát nekem ilyen "biztonság" nem kell!
Andi, ne tegyél már tönkre, én írtam azt a mondatot, de csak poénból, mert úgy nevezett titeket a búkk vagy program vagy mi a szösz, hogy "followers", és ha jól emlékszem, még egy iróniát kifejező szmájlit is raktam a "felszólítás" mögé.
Peti, ne tegyél már tönkre, ez száz évvel ezelőtt volt. Azóta már másképp veszem ezeket a dolgokat, mert egy kicsit megismertelek már (meg a te stílusod is változott azóta, valljuk be). Láthattad, hogy így van, csináltál nemrég hasonló statisztikát, sőt, én is, jót vigyorogtunk rajta és ennyi.
Azt hiszem, ideje elmesélnem dióhéjban a történéseket. De nem itt :-)
Post a Comment