Szeretlek, Makedónia.
Szeretem a hegyeidet, amik késő tavasszal is havasak még, szeretem a völgyeidet a színes virágokkal, az erdőid illatát, a levegőd tisztaságát. Szeretem ősi városaidat, amikben annyiféle ember és kultúra él.
Szeretem a muzsikádat, a benne lévő örömet, bánatot, a tiszta harmóniákat. Szeretem a nyelvedet, számomra ez az élet és a szeretet nyelve.
Szeretem az embereket, akik benned élnek. Nyitottak, kedvesek, barátságosak, érdeklődők, jut idejük egymásra és az életre - valaha régen mi is ilyenek voltunk...
.
Na, még egyet az én kedvemért, mert еz a fiatalon távozott makedón fiatalember, Tose Proeski az egyik kedvenc énekesem, ezt a dalát pedig különösen szeretem. Angol felirattal, hogy legalább ez a videó érthető legyen mindenkinek :-)
1 comment:
Ugyan csak átutazóban voltam arrafelé, az embereket nem ismerem, de a táj az megfogott. A hegyek, völgyek, folyók... És megadatott a hegyeket látni teljes sötétségben teliholdkor, a kacskaringós szerpentineken kerülgetni őket.
Hmm, ha lett volna (akkor már) fényképezőgépem, és megállhattunk volna...
Post a Comment