Van a YouTube-on egy fiatal zongorista barátom. Ezt a videót küldte nekem kellemes hétvégét kívánva - mintha megérezte volna, hogy most nagyon jól esik.
Nem szoros barátság; úgy egy éve megjelölt, visszajelöltem, írtam a falára, visszaírt levelet, néha váltunk pár sort. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy amikor rossz passzban van az ember, olyankor jön a srác, nem pedig megy. Manapság nagyon kevés ilyen ember van, becsülöm érte. Egy olyan világban, ahol a "barátságok" csak addig tartanak, amíg gazdag/jókedvű/boldog vagy, esetleg újdonság, és ha épp nem vagy az, vagy elmúlt az újdonság varázsa, akkor mindössze hátakat látsz, azokat is csak távolódóban, az ilyen ritkaságokat, mint ez a fiú, különösen meg kell becsülni.
A srác neve George Li, 1995-ben született Bostonban. Ez a felvétel pedig három éve készült a Carnegie Hall-ban. Mindössze tizenegy(!) évesen játszotta Liszt 11. Magyar Rapszódiáját. Elképesztő...
5 comments:
Ez... nagyon nem semmi! Ezt sztem bármelyik felnőtt zongorista megirigyelné, vagy nem? :O Ki látott még ilyet... Hűű... teljesen sokkolt!
Mi az, Leon, letelt az eltiltásod? Már engednek hozzám is kommentelni?
Eltiltásom? Milyen eltiltásom? :O
Azt te tudod a legjobban.
Fogalmam sincs... hétvégén nem voltam itthon, szóval nem nagyon írkáltam. Ma meg megyek helyesírási versenyre! :)
Post a Comment