Volt szerencsém megnézni ma az új Sherlock Holmes filmet. Így utólag már nem is tartom akkora szerencsének.
Sir Arthur Conan Doyle detektívtörténetei voltak a legelső angol nyelvű olvasmányaim. Már csak ezért is egy kicsit a magaménak érzem ezeket a sztorikat. (Ajánlom a nyelvtanulóknak, érdekes történetek egyszerű nyelvezettel megírva.) A Doyle-féle London hangulata pedig éppen az, amit manapság már nem lehet itt megtalálni, és amit, még ha nem is éltem benne, mindig hiányolok. Az a pazar logika és megfigyelőképesség pedig, amivel Sir Arthur felruházta a főhősét, egyszerűen lenyűgöző.
Robert Downey Jr. régóta kedves a szívemnek, leginkább miatta néztem meg most ezt a filmet, hiszen ebben ő játsza Sherlock Holmes-t. Hát... mindent megtett a fiú, amit megtehetett, nem az ő hibája, hogy elfuserálták az egész karakterét. Ez a mozi egyszer megnézős filmnek jó, de mi köze mindazoknak, akik és amik abban láthatók, Sherlock Holmes-hoz?
Sherlock Holmes számomra egy kifogástalan angol úr, nyakkendős-keménykalapos öltözékben, és persze maga a fensőbbséges higgadtság, éles megfigyelés és páratlan logika. A Baker Street-i ház lakója igenis ilyen, nem olyan, amilyennek most Downey-val eljátszatták. Már a külseje sem passzol Holmes alakjához, de legyen, jó színész bárkit meg tud személyesíteni. A karaktere viszont... Ki ez a depresszióra hajlamos, disznóólban élő, ápolatlan, neveletlen, állandóan verekedő, idegbeteg valaki, aki örökké a kutyáján kísérletezik? Aki meg akarja akadályozni a barátja házasságát...? Aki pénzért vív boxmeccset valami bunkerben...? Ez lenne Sherlock Holmes???
És Watson? Jude Law-nak legalább watsonos külsőt gyártottak, de azon kívül, hogy ebben a filmben is orvos a foglalkozása, semmi másban nem hasonlít az eredeti detektívsegédre. Felelőtlen, a pénzét szerencsejátékokon elverő karaktert kapott, aki arra sem képes, hogy jegygyűrűt vegyen a menyasszonyának.
Számomra mindig élvezetes volt olvasni kettejük párbeszédét, amikor egy rejtélyes üggyel foglalkoztak. Watson kezdetben pontos, később a fonalat elveszítő logikája, amelyet kiegészít Holmes pazar gondolatmenete... Ez a jellegzetes momentum egy nyúlfarknyi jelenet kivételével teljes egészében hiányzott a filmből.
A helyszín igyekezett felidézni a XIX. századi Londont, de nagyon látszott, hogy stúdió- és trükkfelvétel minden. Az egyetlen, valódi helyszínen felvett jelenet talán csak az volt, amikor a film vége felé Holmes kiugrik a Parlament ablakából a Temzébe. Vagy már csak én szerettem volna annyira valódi helyszínt látni trükk helyett, hogy igaznak véltem egy jól sikerült rajzot?
A film középpontjában egy misztikus jelenség áll: a fekete mágiával foglalkozó Lord Blackwood - Mark Strong - "feltámadása" és áldatlan tevékenykedése. A férfit fekete mágia gyakorlása és többszörös gyilkosság miatt végzik ki - sokáig úgy tűnik, hiába, hiszen egy szemtanú szeme láttára kisétál a sírból és tovább gyilkol.
Ebből a misztikus szálból többet is ki lehetett volna hozni, mint megelégedni néhány látványos tűzzel, egy fekete mágia szertartás töredékével és egy sejtelmes, börtönbéli beszélgetéssel a Lord és Holmes között.
Nekem nem tetszett ez a mozi. Csalódás volt; többet, mást vártam. Londont vártam, Holmes-t vártam, Watsont, az egész Doyle-i világ különleges patináját... Csak nem ezeket kaptam. Kaptam egy összecsapott, felületesen megírt filmet olyan karakterekkel, amik távolról sem emlékeztettek azokra, akiknek a nevét viselik; egy bunyós filmet kaptam, mert ebben több volt a box, meg a karate (!), mint a logika, és minden húsz percben felgyulladt valami vagy valaki a látvány kedvéért.
Tényleg annyira ezek a fontosak, hogy még egy igazán jó klasszikust is ide kell aljasítani miattuk?
No comments:
Post a Comment