Tévé

Amióta Angliában vagyok, nem nézek tévét. Illetve tavaly májusban volt egy Star Trek hétvége a Virgin-en, amibe belenéztem, de akkor sem ültem ott reggeltől estig. Nincs tévém, nem is hiányzik. Fölösleges, úgysem nézném, akkor meg minek fizessem, meg takarításkor minek törölgessem eggyel több cuccról a port?

Ha filmet akarok nézni, ott a mozi, vagy a DVD. A híradók nem érdekelnek, úgyis csak csúsztatnak, meg terelnek folyamatosan, elveszik az életkedvet is azzal, hogy csak a rosszat közlik, és egy idő után olyan nyomorultul érzi már magát az ember, hogy ráfanyalodik a reklámokban kínálgatott fölösleges, ám csillogó és drága cuccokra, hogy egy kicsit felsrófolja a kedvét. Ezt köszi, nem kérem. Nem akarok depressziós lenni.

Ha tudni akarom, mi újság a nagyvilágban, akkor veszek egy újságot, vagy fölmegyek a netre. Azok is csúsztatnak, viszont az újságot egyéb célokra is fel lehet használni (pl. ablakpucolás), tehát praktikus, a neten meg csak egy klikk, és máris egy másik oldalon vagyok.

A tóksók, valóságsók nem érdekelnek, legfeljebb sport- és ismeretterjesztő adókat néznék, de ilyen műsorokhoz hozzá lehet jutni a neten is. Mi van még? Nem sok minden, nagyjából ennyi a tévé mindenhol.

Odahaza volt tévém, de többet volt kikapcsolva, mint be. Hetente vettem tévéújságot, átböngésztem és megjelöltem azt a 4-5 műsort, ami azon a héten érdekelt. Aztán vagy otthon voltam éppen akkor és megnéztem, vagy nem. A háttértévézés fogalmát onnan ismerem, hogy jártam olyanoknál, akiknél megy a tévé ha kell, ha nem. Én viszont jól érzem magam akkor is, ha csönd van, nem félek kettesben maradni a gondolataimmal.

A reklámblokkok idejét rendszerint a konyhában töltöttem vajas kenyér kenéssel, vagy egyéb finomság gyártásával, esetleg telefont bonyolítottam, vagy folyó ügyeket. Irtózom a reklámoktól, a népbutító hatásuktól, az agresszivitástól, amivel megmondják (bocsánat: megüvöltik) nekem, hogy mit szeressek, mit ne szeressek, mi legyen a véleményem erről, vagy arról, vagy éppen ki, vagy mi legyen a fontos az életemben. Mindenre és bármire adnak "megoldást", csak nehogy arra használjam a fejemben lévő szürke szervet, amire való, és lehetőleg minél több pénzt költsek el fölösleges holmikra.

Köszönöm szépen, nagy kislány vagyok már saját, önálló ízléssel, gondolkodással, véleményalkotási képességgel és kellő önismerettel ahhoz, hogy tudjam, nekem mi jó és mikre/kikre van szükségem.

Egyszóval nem érdekel a tévé, mert ma már nem informatív, vagy kultúrális szerepe van, pusztán csak néptompítás, meg tömegmanipuláció az egész, azt meg köszi, szintén nem kérem. És láss csodát, tévé nélkül is kerek a világ, semmi hiányérzet, nulla unatkozás.