Denny első leckéje

Angol barátom, Denny, aki már eléggé ismeri a magyar kultúrát, mifenéket, mert adagolom neki időnként rendesen, a minap a fejébe vette, hogy márpedig ő megérti a magyarok gondolkodását is. Szegény... Ám úgy gondoltam, ha ennyire el akar rettenni, fussunk neki, majd rájön... Értelmes, okos, előbb-utóbb belátja, hogy ez teljesen megfejthetetlen és logikátlan témakör. Kapásból elmeséltem neki egy nem is túl régi élményemet.

Egy ismerősöm színészfotói közül lehetett választani néhányat. Amikor Johnny Weissmüllert is megjelöltem (tudjátok, ő játszotta azokban a régi amerikai filmekben Tarzant, meg még úszó olimpiai bajnok is volt, az is amerikai színekben), a választásomhoz fűzött megjegyzés valami olyasmi volt - nem tudom szó szerint idézni, nem is akarom -, hogy jó választás, mert a magyar termék az igazi. Én meg csak lestem, mert az ízlésemnek semmi köze ahhoz, hogy ki hol jött a világra. Nem mindegy? Nem azért böktem rá a fotóra, mert "magyar" - mellesleg eszembe sem jutott, hogy az, nem is érdekel -, egyszerűen csak a maga idejében jó pasi volt, és az lett volna akkor is, ha a világ más sarkában születik.

Nem reagáltam ott és akkor le ezt a megjegyzést, mert ekkora butaságra mit lehet reagálni? Egyáltalán nem így gondolkodom, sőt, nagyon távol áll tőlem, hogy a születési hely döntse el, hogy ki tetszik és ki nem. No meg a magyar pasik sem lesznek attól normálisabbak, hogy valaha régen egy amerikai sportoló-színész Erdélyben látta meg a napvilágot. Aki normális, enélkül is az, aki meg nem normális, akkor sem lesz az, ha a világ összes híres és jóképű férfijáról kiderítik Ádámig visszamenőleg, hogy Karakószörcsökön született (elnézést a karakószörcsökiektől).

Úgy tűnik, a magyarok szerint minden ismert ember magyar. Vagy ő, vagy a nagypapája, vagy a nagynénje unokatestvérének a szomszédjának a sógorának az ükanyja (ez utóbbi ebben a témakörben közeli és egyenesági rokonságnak számít). Pedig attól még senki nem lett jobb, vagy okosabb ember, hogy a szomszédja Nobel-díjat kapott, így egy nép sem lesz attól jobb, hogy valaki, aki ott született, ismertté válik - persze egy másik ország állampolgáraként élve, dolgozva és számontartva.

Ez a "mindenkirőlkiderítjükhogymagyar" kényszeres lehet, mert mindig felbukkan, legyen szó amerikai színészről, francia elnökről, bárkiről, akiről úgy gondolják, valamit is számít. A kényszeresség pedig, mint tudjuk, a pszichiátria hatáskörébe tartozik...

Egyszóval elmeséltem Denny-nek ezt a fotós sztorit minden kommentár nélkül, ő meg furcsán nézett rám. Ha nem együtt kajáltunk volna később, és az azóta eltelt néhány napban nem találkoztunk volna különböző helyeken, azt hinném, még mindig ott áll. És ez még csak az első lecke volt... Szerintem a negyedik-ötödik környékén feladja.