Elgondolkodtam azon, vajon mi történne, ha egyszercsak megszűnne az internet. Oka volt ennek, hiszen egyszer, talán nem is olyan sokára, el fog jönni az a nap, amikor összeomlik az internet és eltűnik a számítógépekkel irányított világ. Ez utóbbiba bele sem gondoltam, mert lassan-lassan már az életünk függ ezektől a masináktól (de azért annyira nem ám!), viszont az előbbi lehetőségbe annál szorgosabban belemélyedtem.
Először jól megijedtem, amikor elképzeltem, mert úgy gondoltam, a magam részéről, finoman szólva, kicsit sz*rban lennék, lévén egy csomó mindenem itt van fent, a kedvenc oldalaim linkjeitől kezdve a mindenféle elérhetőségeken át a gondolataim egy részéig.
Azután továbbgondoltam a dolgot.
Ha nem lenne internet, akkor a linkgyűjteményemre sem lenne semmi szükség, ergo: azt kár lenne siratni.
Hogy a naplóim elvesznének, az vacak lenne, de ezek úgyis csak egy részét képezik a lényemnek, meg amiket beléjük írok, azok bennem vannak, itt is maradnak, mit veszíthetek? Én semmit, legfeljebb azok, akik szívesen olvassák a postjaimat, mert többé nem tudnám velük megosztani a gondolataim, érzéseim egy részét, de biztosan ők is hamar túltennék magukat ezen a megrázkódtatáson.
Sok emberrel csak a net kapcsol össze; ha nem tudnánk e-mail-ezni, stb., láthatatlanná válnánk egymás számára. Viszont akikkel valóban fontosak vagyunk egymásnak, azokkal tudjuk egymás telefonszámát, uram bocsá', postacímét, tehát a net a kapcsolatok működtetéséhez nem is olyan lényeges.
Vásárolni nem szoktam netről. A jutyúkot leginkább blogíráshoz szoktam használni egy-egy videó után kutatva illusztrációként. Ha valami adatot, információt keresgélnék, hát eligazodom a könyvtárban is, meg tudom kérdezni az infót telefonon is, meg el tudok ballagni az illetékes elvtárs irodájába is. Semmi vész, legfeljebb nem két percbe, hanem több időbe kerülne a dolog, viszont legalább csak annak járnék utána, ami tényleg fontos a számomra, minden vicik-vacakságnak nem.
A Skype már lassan csak dísznek van fönt a gépemen, a Yahoo által kifejlesztett testvérét használom gyakrabban, de akivel azon beszélek, azzal tudok telefonon is.
Mi van még? Igen helytelenül időnként netről nézek filmeket. Internet hiányában legfeljebb elsétálgatnék a DVD-boltba és megvenném ott, ami érdekel. Így is relative gyakori látogatója vagyok a nevezett üzletnek olyannyira, hogy már törzsvásárló kártyát és -kedvezményt is kaptam.
Summa summarum, biztos rosszul esne, ha egy nap bekapcsolván a gépemet nem találnék rajta internetet, hiszen megszoktam, de, mivel ez nem életfeltétel, csak megszokás és kényelem, azért bele nem pusztulnék.
2 comments:
Az internet nem létszükséglet, hanem kényelem. Ha nem lenne, akkor kicsit kényelmetlenebbek lennének a dolgok, de úgyis sikerülne alkalmazkodni, felkutatni a fontos netes ismerősöket.
A netes ismerősök nem kutatnák fel egymást, az tuti. Azt sem tudnák, kit keressenek. Egy nicknevet?
Nem hiszem, hogy azzal töltenék emberek a szabadidejüket, hogy idegenek után kutassanak a nagyvilágban, ráadásul ugye az internet segítsége nélkül, levelezve, telefonálva, elutazva ide-oda, aztán vagy ott van az illető, vagy nem.
Először hiányozna nekik az internet - nem az emberek róla! pusztán az internet maga -, utána meg megvonnák a vállukat, és a valódi életükkel és valódi kapcsolataikkal törődnének. És helyrezökkenne a világ. Legalábbis lehetősége lenne helyrerázódni.
Post a Comment