Jónéhány évvel ezelőtt Zsóka barátném színházjeggyel lepett meg születésnapomra. Azt sem tudtam, eszik, vagy isszák a darabot. A jegy a Vígszínházba szólt, ami a Rockszínháznak is otthont adott, a jegyen pedig az állt: Les Misérables - A nyomorultak. Nagyon nem féltem, mert musical volt, gondoltam, ha esetleg nem bírom a sztorit - Victor Hugo-tól mindig is ódzkodtam a vontatott stílusa miatt -, legfeljebb átsegít a megpróbáltatásokon a zene.
Elmentünk, elsötétedett a nézőtér, felgördült a függöny, és akkor elkezdődött a musical, ami teljesen elbűvölt, azóta is időről időre hallgatom a dalait. Emlékszem még az akkori páratlan szereposztásra: a felejthetetlen Kaszás Attila (Enjolras), aztán Sasvári Sándor (Marius), Nagy Anikó (Éponine), Kováts Kriszta (Fantine), Földes Tamás (Jean Valjean), Csarnóy Zsuzsa (Cosette), valamint Makrai Pál, akinél jobb Javert-t azóta sem hallottam semmilyen nyelven.
Most, itt nálunk minden harmadik busz oldalán a Les Miserables reklámja tűnik fel, innen az ötlet, hogy ezt elmeséljem, no meg néhány dalt hozzak is belőle.
Előszöris a kedvencem:
Sajnos Makrai-féle Javert-t nem találtam a jutyúkon, de kiválasztottam a legjobb hangút:
Ezt pedig a Nagy Anikó-Sasvári Sándor kettősön kívül csak ők tudják így elénekelni:
Vissza az eredetihez - ez a színésznő, Lea Salonga teljesen levett a lábamról a hangjával:
Ezen a videón pedig egy nagyon fiatal ember énekli, amit egy idősnek kellene, de annyira jól, hogy mégiscsak őt választottam:
2 comments:
Azok a régi jó kis színházi előadások! De szépek is voltak!
Szépek ám! Meg utána a Koldusoperát is együtt láttuk, azt is a Kaszással és a Sasvárival, meg, ha jól emlékszem, a Hegedűs D. is szerepelt benne.
Egyébként, ami A nyomorultakat illeti, utólag nagyon örültem, hogy nem a Vikidál-féle szereposztásra ültünk be. Ő is nagyon jó volt (tévében láttam később), de a Földes Tamás teljesen elvarázsolt Jean Valjean-ként. Addig nem is tudtam, hogy létezik ez az ember, most meg az egyik kedvencem.
Post a Comment