Képes tudósítás következik egy szép, tavaszi napon történt kirándulásról.
A Londoni Állatkert a maga cirka 180 évével Európa legöregebb állatkertje. Ennél több különlegességet azonban nem tudok róla mondani. Jellegében hasonlít a budapestire - kár, hasonlíthatna inkább a veszprémire -, az állatoknak kb. ugyanannyi életterük van, mint a pestiben, és néhányukat nem is lehetett még megnézni, mert ahhoz hideg volt, hogy kitegyék őket, a szállásukra pedig nem lehetett bekukkantani.
Mindezeket leszámítva tökéletesen jól éreztük magunkat a barátaimmal, egy egész napot elbóklásztunk, lejártuk a lábunkat, és teljesen kikapcsolódtunk.
Százmillió fotót csináltunk, azért is késlekedtem ezzel a posttal, mert válogattam - aztán rájöttem, hogy nem válogatok, fölteszek néhány jól sikerült képet a barátok fotóiból kedvcsinálónak, az enyémeket pedig meg tudjátok nézni ITT, no meg ITT.
Senkit nem akarok sokkolni, de ő volt a legelső istenteremtménye, akivel találkoztunk:
Krokodil és élőhelye
Tintahalacska - kicsit szégyenlős volt, mindig eltakarta az arcát, alig lehetett fotózni.
Ó, ugye őt nem kell bemutatni? "Uncsitesó".
Ő sem volt igazán fotogén, mindig elbújt.
Kígyósimogató nincs, így csak nézegetni lehetett ezeket a csodákat.
Csalogatják a teknőslányt napozni.
Tavasz
Láma hegyek
A madarak helye
Ha még egyszer születek, ilyesmi leszek. Ezt a kényelmet!
Kalandtúra az állatok között
Szépséges, kékséges, és ő is szégyenlős
Ők meg piroskásak
Találtunk az esőerdő-szekcióban egy madárkát magyar nemzeti színekbe öltözve
Az állatok királya és háreme
Ez csak úgy...
Egy pici Ausztrália
Ez is csak úgy...
Meg ez is
Egy biztos: a csajok nem százasak :-)
No comments:
Post a Comment