Affene...

Hogy én hogy utálok búcsúzkodni!!!!! Csakhogy cirka másfél év ittlakás után ez elkerülhetetlen.

Éppen most mondtam meg az én legkedvesebb haveromnak, hogy költözöm, erre rögtön megfogta a kezem. Én meg majdnem elbőgtem magam. Úúúúúúútálom az ilyesmit. Még szerencse, hogy ma még össze fogunk futni, oszt majd meghívom őt is az új helyemre látogatóba. Így akkor nem is kell búcsúzkodni. Legalább felidézzük a régmúltat, hiszen ha jön, akkor egy újabb török megszállással fogok szembenézni :-) Még szerencse, hogy ez a "megszállás" nem katonai lesz, hanem baráti, és vélhetően 150 évnél rövidebb ideig fog tartani.

Na, megyek, folytatom a csomagolást...