A végtelen innenső oldalán

Nem lőttek ki az űrbe - sokak bánatára -, csak néhány napja a csillagok között járok gondolatban. Más szóval az űrben.

Gondolom, a nemzetközi űrállomást, az ISS-t nem kell bemutatni senkinek. Az egyetlen olyan hely, ahol sokféle országból érkezett emberek dolgoznak együtt egy olyan taligán, amit közösen építettek-építenek. Határ nincs, csak a csillagos ég. Ennek az Emberi - nagy "e"-vel! - színjátéknak a szereplői néhány havonta cserélődnek. Jelenleg hatan, négy férfi és két női űrhajós, nemzetiségüket tekintve három orosz és három amerikai dolgozik odafent közösen, együtt.

Az első közülük, aki a Twitpic-en át - ez a Twitter fotótára - naponta küldött a Földre általa készített fotókat a Földről, világűrről, társakról, űrállomásról, a japán Soichi Noguchi volt. Nagyjából két hete ért vissza a Földre, és a fotós szerepét átruházta az amerikai Douglas Wheelock-ra.

Doug kb. egy hete lövődött fel két társával együtt egy orosz Szojuz rakétán, és azóta tőle kapjuk a fotókat. Kommentelni is lehet a képeket, és talán időnként bele-bele is olvasnak ezekbe azok, akiktől a fotók érkeznek.

Így, hogy valamilyen - igaz, nagyon laza, de sebaj - kapcsolata mégis lehet egy egyszerű, mezei Földlakónak is az orbitális pályán keringő ISS-szel és legénységével, valahogy közelebb került a végtelen. Így, hogy egy-egy fénykép, komment erejéig közös társaságot alkotunk a fönt lebegő fotóssal, kézzelfoghatóbbá válik, hogy az ember, ha nem is merészkedett még túl messzire, de mégiscsak megtette a legelső apró lépéseket.

Természetesen én is tudom, hogy Gagarin, meg 1961, meg ilyesmiket, de addig, amíg csak olvasott róla az ember, olyan volt, mint egy szép mese. Most, hogy szinte beszélgetni lehet azokkal, akik a bolygónktól 300 kilométerre keringenek, valóságossá vált ez az egész.

International Space Station

A végtelen innenső oldalán vagyunk, de napról napra jobban tudatosodik, hogy a végtelen ott van, és vár ránk. Hajrá fiúk, lányok, ott az ISS fedélzetén!