Újabban a neten mindenki filozófikus hangulatban van. Egy ismerősöm a blogján testről, lélekről, akaratról elmélkedett, egy másikuk arról, hogy nincs ihlete; még az űrben is elmélyült hangulat lehet, mert Doug mind a két mai fotójánál olyan szépeket írt a képekhez, hogy komolyan elkezdtem kételkedni abban, hogy ezeket ő írja, ugyanis férfi ilyen szépet nem ír, ha űrhajós, legfeljebb ha költő... (Tudom ám, hogy nem lehetetlen, csak tényleg meglepően szépségesre sikerültek a szövegek.)
Szóval a muris a dologban az, hogy én is elmélkedni akartam különböző dolgokról - lehet, hogy ez valami járvány?
Leginkább annak kapcsán akartam elmélkedni, ami nemrég jött velem szembe a francbukon, hogy alakult egy magyar csoport ott, egy fiatalka énekes ellen, aki valami "Az év énekese", vagy mi a búbánat címet kapott. Tényleg nem lesz világsztár a fiúból, belehallgattam a számaiba a jutyúkon, de nem megvásárolta a címet, hanem odaítélték neki, minek utálkozni? Szóval ennek apropóján akartam morogni egy picikét filozófikus hangnemben, de a többiek annyira szépeket írtak, hogy ezzel kiütötték a kezemből a tollat (öööö... laptopot), és úgy döntöttem, hogy most nem morgok. Majd holnap. Vagy holnapután.
2 comments:
Morogj nyugodtan, ilyesmivel kapcsolatban lehet, sőt kell. Az, ha manapság valakit kikiáltanak az év magyar akármicsodájává (főleg zeneileg), akkor az korántsem azt jelenti, hogy érték, max annyit, hogy jól el lehet adni most. Holnapután meg sehol nem lesz már. Így volt az összes "megasztár" is, bárki bármit mond. Persze, valószínű, az egyetlen ok, hogy öregszem. Én nem tudok azonosulni a mostani trenddel.
Én sem. Meg azzal a trenddel sem, hogy arra a valakire haragszanak, aki kap valami "Évakármije" címet. Pff, és akkor mi van??? Ja, hogy népszerű, meg többet keres? (Az derült ki a hozzászólásokból, hogy ez a legnagyobb bűne.) Hát istenem, neki így osztottak lapot. Ma minden énekes csak egy-két évig létezik, fölösleges ennyi energiát pazarolni ilyesmire. Ártani azzal, hogy odaadtak neki egy címet, aminek semmi súlya nincs, senkinek sem árt.
Meg azzal a trenddel sem tudok azonosulni, hogy az emberek a Facebook-on (vagy más helyeken, tökmindegy) gyűlölködéssel - értsd: irigykedéssel - töltik a szabadidejüket, ez a szórakozásuk, ebben erősítik egymást, ettől boldogok. Szánalmas.
De legalább nincs egy fikarcnyi honvágyam sem :-D
Post a Comment