Na, tessék...

...hát ez az, erről beszéltem! Ez így jó, ezt így kell. Nemcsak az űrben, a Földön is. És nemcsak e között a két ország között, hanem mindenki között - és ez még önérzetben túltengő (finoman fogalmaztam), kicsi hazámra is vonatkozik!

Ébresztő, emberek! Csak egy kicsit hagyjátok ott a tévét és gondolkozzatok saját fejjel, légyszi. Hagyjátok a múltat, és végre lépjetek át a jelenbe, hogy lehessen jövőtök is!

Balra Fjodor Oroszországból, jobbra Doug az USA-ból, űrséta előtti űrhajós-öltöztetés közben. Az egyik az életével játszik, a másik igyekszik biztonságossá tenni számára ezt a komoly játékot. A bizalom meg egyértelmű...

Fogalmam sincs, ki csinálta a fotót, de áldassék az ő fényképezőgépe! :-)

A kép meg, legalábbis számunkra, magyarok számára, szimbolikus jelentésű: lépni kell, mégpedig tovább, előre, és nem hatezerszer lerágott csontokkal bíbelődni még mindig, meg negatív indulatokat gerjeszteni magunkban és másokban, mert akkor egyedül maradunk a világban teljesen - már most sem igazán csípnek minket a többiek -, azután pedig szépen eltűnünk a föld színéről, mintha sosem lettünk volna, és ami a legrosszabb: senkinek sem fogunk hiányozni. Ez kell? Tényleg csak ennyit érnénk? Ezt érdemelné Erkel, Deák, Vörösmarty országa? Vagy igazi értéke szerint kellene megbecsülnünk, úgy, hogy mások is meg- és elismerjék, esetleg szeressék is azt a csöpp országot és a benne élő népet? Talán a problémák helyett a megoldásokra kellene koncentrálni, és a kézfogásra a verekedés helyett.

Ha ezek ketten a képen (nem a srácokra, hanem az országaikra gondolok) békét tudtak kötni, akkor nekünk miért olyan nehéz akárkivel, még országon belül is, egymással? Vagy siratni a sosem volt dicsőséges múltat (mert sosem volt az, akárki akármit is mond, csak meg kell nézni alaposan a történelmünket) egyszerűbb, mint most, a jelenben elfogadni, hogy az van, ami van, azzal kell gazdálkodnunk, amink van, és mivel nincs sok mindenünk, ezért könnyebb lenne az élet, ha egyetértésben léteznénk, mint örökös marakodásban országon belül és kívül?

(És ha most utáltok, az sem érdekel, ez már nagyon régen kikívánkozott...)