Most, miközben néztem, rájöttem, hogy valamikor régen már láttam ezt a filmet. Nem tudom, mikor, mert most teljesen új (legalábbis számomra új) jelenetekkel is találkoztam benne, ahogy a címből sem jöttem rá, hogy ez AZ a film.
Ez az a film, amit ha létezett volna akkor, amikor gyerek voltam, és látom, ma matematikus lennék. (Tudom, hogy fura, de akármennyire is idegenkedem ettől a tudományágtól, ki tudja, miért, mégis vonz, mint a mágnes.)
John Nash... Egy zseniális őrült, vagy egy őrült zseni? Vagy egyik sem? Mindkettő? Egy nagyon erős ember, aki megtanulta kordában tartani a skizofréniáját? Egy fantasztikus elme, akit végül Nobel-díjjal tüntettek ki a munkájáért?
A film nem a matekról szól, hanem az emberről. Egy magának való, a matematikában teljesen elmerülő, a saját világában élő fickóról, aki azért tud szerelmes is lenni, miközben vívja a harcot - először tudatlanul, azután tudatosan - saját képzeletével, hallucinációival. Aki akármilyen különc és emberkerülő is, mégis mindenki tudja róla, hogy különleges. Aki talán, ha nem zseniális matematikus, akkor nem tudta volna uralni a betegségét, hiszen ennek a megoldására is a matek vezette rá.
Jól elrakom ezt a - egyébként Oscar-díjas - filmet, biztosan meg fogom még nézni. Egészen feldúlt - jó értelemben -, miközben néztem, és ezen az sem változtatott, hogy egy-két jelenetre emlékeztem. Főszerepben: Russell Crowe, Ed Harris és Jennifer Connelly.
2 comments:
szia!olvasván ezen bejegyzésed nem állhattam meg hogy ne írjak.ha már megemlítetted a matematika iránti vonzódásod akkor tennék ide egy igen fontos megjegyzést (mint matek szakon végzett emberke).
kicsit túl van misztikálva a filmben mint általában ha valami spéci területről van szó. és mégsem:amikor a kódot fejti azelőtt a szép nagy kivetítő előtt megviláglik a matek legnagyobb szépsége:a legnagyobb dolgokat nem kitalálják vagy szimplán rájönnek hanem megálmodják.more than sensible thinking.
Szia Zaultschy! :-)
Számomra a matek bizony misztikus. Egy olyan tudomány, amit sohasem tudtam elsajátítani, kudarcélményeket okozott, fura módon a gondolkodásom mégis a matematika logikája szerint működik - talán a zenész mivoltom miatt.
Ez a film egyszerűen kedvet csinál a matekhoz, nekem legalábbis azt csinált. Talán ha egyszer valaki úgy tanítaná nekem, hogy én is értsem, akkor fejest is ugranék bele. Sajnos a magyar általános- és középiskolai oktatás a matek megszerettetésére alkalmatlan volt/van/lesz. Akinek van érzéke hozzá, annak jó, akinek nincs, az meg átvergődik az osztályokon, és igyekszik elfelejteni, hogy ilyesmit is tanult.
Az a nagy kivetítős jelenet pedig... na, ott éreztem először, milyen kár, hogy nem szerettették meg velem a matekot annak idején. Vesztettem valami fontosat.
Post a Comment