Idén is, veletek, ugyanitt

Hétvégén az idei Tattoo Con-on voltam.

Talán van, aki emlékszik rá, cirka egy évvel ezelőtt számoltam be erről az évenkénti eseményről, mint számomra teljesen újdonságról. Idén megintcsak elérkezett, és már sokkal határozottabb léptekkel tartottam a rendezvényre.

Természetesen találkoztam ismerősökkel a művészek és a közönség soraiban is, itt volt Boris és Sárközi Zsolti, eljött Nyíri Sanyi, aki tavaly nem volt itt, így most ismertem meg őt és a munkáit, Czene Laci pedig ezen a hétvégén esett át a tűzkeresztségen, ami a londoni szereplést illeti, remélem, látjuk még többször is.

Volt örömködés, meg gyönyörűséges tetkók, beszélgetések és új ismeretségek.

A hangulat és a közönség idén konszolidáltabb volt, persze ez nem azt jelenti, hogy nem voltak vad figurák, mert voltak, csak talán többen voltunk, akik inkább a polgári öltözködési stílust képviseltük. A rendezők szerint idén kevesebb látogató volt, mint tavaly - mondjuk ez egyáltalán nem volt érzékelhető, amikor egy-egy pavilonban lépni sem tudott az ember, nemhogy egyenletesen haladni, de ez a jó, egy ilyen bulihoz ez is szervesen hozzátartozik.

Amit én éreztem, az az volt, hogy jó hangulatú, népszerű esemény volt, amit még a hideg és esős idő sem tudott elrontani. A lábamat pedig lejártam a két nap alatt, hiszen a négy magyar művészt három pavilonban helyezték el, úgyhogy lehetett sétálni egyiktől a másikig - és akkor még ott voltak a többiek is, akiknek a munkáit feltétlenül meg kellett nézni. Elfáradtam, na, de nagyon jól éreztem magam.

Az itt készített fotókat ebben az albumban találjátok.