Úgy láttam, mostanában nagy port vert fel, hogy melyik nagy magyar kereskedelmi tévéadó tegye át a tehetségkutatóját másik estére. Az egyikük megoldotta, másik napra tette át a versenyt. Most meg azt olvasom egy cikkben, hogy egy egyszerű, a nézők - és a saját - érdekeit figyelembe vevő döntést meghátrálásnak titulál a sajtó.
Aha... Tehát ha valamelyik szolgáltató figyelembe veszi az ügyfelei igényeit, az meghátrálás... Nem rugalmasság, nem bölcs döntés, nem szolgáltatás, hanem fegyverletétel... Ez fura...
Lehet, hogy éppen itt van az eb elhantolva, hogy ilyen a viszonyulás a dolgokhoz. Aki tárgyal, gondolkodik, hajlandó a kompromisszumra, tud és mer dönteni, és ezzel a saját kucsaftjainak elégedettséget okoz, azt gyengének könyvelik el. Aki pedig le sem sz*rja, hogy a kliensei mit szeretnének, csak megy vakon és süketen a saját orra után, azt f*sza gyereknek. Nemcsak a tévénél, hanem mindenhol.
Ezen esetleg nem lehetne változtatni?
Rugalmasabban, értelmesebben kellene kezelni a dolgokat és az embereket, a szolgáltatóknak pedig szolgáltatni, és nem uralkodni az ügyfeleiken. A szolgáltatásban a szolgálat szó is benne van, de valahogy Magyarországon nem a szolgáltatók vannak az ügyfelekért, hanem abban a tévhitben élnek, hogy az ügyfelek vannak értük. Frászt. Az ügyfélnek igényei, kívánságai vannak, a szolgáltatónak meg kutyakötelessége megszakadni azért, hogy ahogy csak lehet, azokat kielégítse. Ezért fizet az ügyfél, nem azért, hogy még emberszámba se vegyék. (Persze mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a t. ügyfeleknek sem illik abban a pillanatban a szolgáltató fejére nőni és irreális dolgokat követelni, amint az valódi szolgáltatásba fog. Ismerve a magyar "nyújtom a kisujjam" mentalitást, ezt is fontosnak tartom megjegyezni.)
Soha nem az az erős, aki mereven, bebetonozódva a külön kis világába csak fújja a magáét nem hallva meg semmit, amit mások mondanak. Soha nem az az erős, aki visszaélve a helyzetével ráerőlteti másokra az akaratát. Az csak egy bugris, önző, önértékelési zavarokkal küszködő szerencsétlen, aki így kompenzál, ahelyett, hogy szakemberhez fordulna a pszichés gondjaival.
Az az erős, aki rugalmas, tárgyalásra és változásra/változtatásra hajlandó. Akivel együtt lehet működni. Teljesen mindegy, hogy egyetlen emberről, vagy egy egész cégről beszélünk. Megoldani egy kényelmetlen helyzetet nem meghátrálás, hanem bölcs döntésen alapuló cselekedet.
Annak viszont örülök, hogy úgy tűnik, talán egy magyarországi szolgáltató mégis van, aki képes európai módon viselkedni. Hogy miért, az mindegy, a lényeg, hogy képes rá. Ez jó.
5 comments:
Gyagyafalván aki kompromisszumra képes a merev, "hallani nem akarok róla"felfogással szemben, az meghátrál. Nem az a fontos, hogy amit szeretnél megnézni, azt nézhesd. Csak a kategória adott, onnantól meg (mivel egyszerre megy mindKÉT adón) döntsd el, hogy melyiket nézed. A minőségről most nem ejtek szót. Szóval a lényeg, hogy elmondhassák, hogy "bebebeee, minket néztek, nem őket." Az, hogy van, aki esetleg nézné mindkettőt, ha nem egyszerre lennének (még mindig nem én), az mellékes.
De ugyanez nagyban is megvan (maradva a TVnél). A "szolgáltató" a digitális televíziózás korában az adókat csomagokban teszi hozzáférhetővé, azaz, ha szeretnéd a "C" csatornát, akkor fizess elő olyan csomagra, a mi még a "J"-től az "S"-ig mindent tartalmaz. Ha nézed, ha nem. Ja, és persze fizess azért is, amit nem nézel. Természetesen.
A sz*r meg csak dől a TVből a Kedves Nézők lelki gyarapodására...
Hogy miket meg nem tudok itt. Azt sem tudom milyen műsorokról írsz pontosan. De ha valaki okosan lépett és nem további erőszakos módon próbált előnyre szert tenni, annak örülök. :) (A szomszéd néni megkérdezte a páromtól, hogy azért nincs tv-nk, mert szektások vagyunk? :P )
Akkor én is annak a szektának a tagja vagyok, nekem sincs tévém, az iwiw kilépőjéről vagyok ilyen tájékozott :-D
Nem is a műsorok a fontosak, csak ezeknek az apropóján fogalmazódtak meg bennem ezek a gondolatok. Egész pontosan: felhorkantam, amikor egy cikk címében megláttam a "meghátrál" szót arra a csatornára vonatkoztatva, amelyik végül megoldotta a sokak számára kényelmetlen helyzetet. Arra gondoltam, hogy talán éppen az ilyen szemlélet miatt jutnak egymással nehezen dűlőre a magyar emberek, ezért nem enged soha senki a negyvennyolcból. Ez pedig butaság, érdemes rajta változtatni.
Szerintem, sok ember él ilyen szemlélettel a világon. Valószínűleg, azért tartunk ott, ahol tartunk. Az agresszív fellépés, a "magam igazához" való ragaszkodás sokkal könnyebb, mint a gondolkodás és az értelmes beszélgetés.
Biztos mindenhol vannak ilyenek, valahogy a saját népem mégis élenjárónak tűnik ebben. A külföld is kezdi ezt észrevenni. Nemrég a saját érdekünkben kellett volna tárgyalniuk a vezetőknek az EU bizonyos képviselőivel, de nemsokára a külföldi tárgyalópartnerek feldúltan távoztak a tárgyalásról, mert a magyarok vezetőjének fontosabb volt valami focimeccsen jelen lenni, mint a megbeszélésen...
Meg kellene tanulni kommunikálni és kicsit lejjebb adni a gőgből, mert sem egymással, sem a világgal, sem magánemberként, sem cégként nem fogunk szót érteni senkivel, és nem fognak komolyan venni minket. Az pedig öngól, mert a mai világban egyedül nem létezhet egy ország, kellenek a partnerek.
Post a Comment