Álmomban Tündérországban voltam.
Sokáig toporogtam a kapuja előtt, végül a tündérgyerekek megunták, beinvitáltak. Csodaszép helyeken jártam, csoda dolgokat láttam. Egyszercsak megpillantottam a tündérkirályfit. Ezután együtt barangoltuk be Tündérország minden zegét-zugát, együtt fedeztük fel az országát, és együtt tettük még szebbé, már-már tökéletessé. Az erdők zöldelltek és a fák lombjai nevetést susogtak a szélben. A kis patakok pletykálva, kacagva rohantak tovább, ezüstös hátukon át néha felragyogott egy-egy mesebeli aranyhal csillogó bőre. Vadlovak száguldottak nyerítve a mezőkön élvezve a szabadságot és a biztonságot. A Nap szivárványszíneket varázsolt a világra és az esti csillagok gyémántokként ragyogtak az égen. Távoli hegyek havas csúcsai integettek hívogatóan, kincsesbarlangok szája mormogta: "Gyertek, fedezzetek fel". És mi elindultunk...
Hirtelen felébredtem és minden véget ért.
6 comments:
Én az utóbbi napokban örültem, hogy egyáltalán aludni tudtam 1/2 3-tól 5-ig. :D
Tudat alatt meg mindig ott volt az, hogy rögtön óracsörgés (amikor fel-felébredtem, akkor tudat fölött is)
Nademajd megálmodom a folytatást, csak legyen má szabadnap... :)
Így jár, aki amerikai focit néz... :-)
Ez nagyon jó írás, légyszi írd tovább! Szeretném olvasni tovább a mesét tündérországról....
Most komolyan, tök jól írsz, miért nem folytatod?
Én is szívesen barangolnék még Tündérországban, de már nem lehet. Ez valójában nem álomról szól, hanem a valóságról, ami néhány évig tartott, és olyan szép volt, amilyennek itt leírtam. De hirtelen vége lett és nincs folytatás.
Sajnálom....
Ez az élet rendje. Emberek jönnek-mennek, születnek és meghalnak... Erről szól a földi lét.
Post a Comment