Ismerős... nem igaz? :-)

A terhes nő hasában két baba beszélget. Az egyik kérdezi a másiktól:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után is valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után! Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és a szájunkkal eszünk majd.

- Hát ez ostobaság! Lábon menni nem lehet. Szájjal enni? Ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztos lesz! Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint ahogy itt megszoktuk.

- De onnan még senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben…

- Én pontosan nem tudom, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a Mamát és ő majd gondoskodik rólunk.

- A Mamát? Te hiszel a Mamában? Szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle Mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

- Nos, de néha, amikor csöndben vagyunk, halljuk, ahogyan énekel és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…