Igaz mese az internetről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki nem szerette az internetet, a közösségi oldalakat meg különösen nem. Nem látta értelmüket.

Egyszer megbízták azzal, hogy jelen legyen egy közösségi oldalon. Elfogadta, és igyekezett értelmet adni az ottlétének. A célja az volt, hogy a munkáját és a munkahelyét képekben bemutassa azoknak, akik soha nem láthatják azt testközelből.

Rakosgatta, rakosgatta a képeket, írta hozzájuk a gondolatait, végül elkezdtek gyűlni az emberek, már egyre többen nézték, egyre többen kommentelték őket. Végül az állandó jelenlévők, akik a világ minden sarkából kísérték figyelemmel a kis fotóblogot, beszélgetni kezdtek egymással.

Emberünk felkapta a fejét. Nocsak! Itt globális diskurzus van kialakulóban, sőt, időnként még komoly témákról is eszmét cserélnek egymástól távol élő emberek! Lehet, hogy mégiscsak van valami értelme az internetnek?

Amikor véget ért a megbízatása, emberünk eltűnt. Volt dolga is elég, és talán teljes mértékben még nem volt meggyőzve a közösségi oldalak hasznosságáról. Azonban annyian várták vissza, küldtek neki üzeneteket, a megbízója is noszogatta, végül, hónapok elteltével visszatért, és folytatta, amit elkezdett.

Mindeki örült, a már összeszokott csapat egy emberként tért vissza az oldalára, sőt, újak is csatlakoztak szép számmal.

Aztán történt egy katasztrófa a világ egyik pontján, és, bár a Föld egy másik sarkában él, emberünk érintve érezte magát, hiszen barátai vannak ott. Írt néhány szót és feltett egy képet is, ami alá kommentben érkezett egy link, hogy hogyan lehet segíteni az ottaniaknak. Ő pedig azonnal továbbadta ezt a linket a saját, nem kevés követőjének - ezer hála neki érte! -, ők pedig még tovább adták, azok még tovább...

Ma már az a véleménye, hogy a közösségi oldalak hasznosak, hiszen mindenki hozzáfér, pillanatok alatt lehet fontos és hasznos információhoz jutni, mert aki tud valamit, feldobja, és a Föld minden részében élő emberek láthatják, továbbíthatják. Megváltoztatta a véleményét, már sokkal szívesebben használja, hiszen látja értelmét.

Egyetértek. Az internet és a közösségi oldalak elsősorban nem arra valók, hogy hülyéskedjünk rajtuk. Arra is jók, és az is kell, persze. Viszont, amikor szükséges, egyszerűen például a segítségnyújtás eszközeivé válhatnak, az információk gyors és hatékony áramoltatójává. Csak ésszel kell használni, értelemmel, tartalommal megtölteni, ennyi az egész...