Ma szerencsésen hazatért a Discovery űrrepülő.
Önmagában nem is olyan nagy hír ez, hiszen már ezerszer hallottuk/olvastuk, hogy egyik-másik szárnyas űrhajó hol fölfelé tart, hol hazafelé. Azonban a Discovery-nek ez a mostani útja volt az utolsó - ahogy minden, őt követő űrrepülő az utolsó köröket fogja róni az űrben.
A NASA úgy döntött, hogy kivonja őket a forgalomból - és helyettük egyelőre nem lesz semmi, később meg három személyes, WC-pumpa formájú alkalmatosságokkal fogják járni az űrt. Ez kész röhej...
Ja, addig sem maradnak az űrhajósaik munka nélkül, az oroszoknak fognak fizetni tetemes összegeket azért, hogy föl-lehurcolásszák az asztronautákat. Tök logikus, nem? Akkor inkább hagyták volna az űrrepülőket addíg, míg szeretett WC-pumpájuk nem lesz szalonképes...
Morog a világ...
Szóval a Discovery.
12 napot töltött most fent az űrben, vagyis az ISS-en, plusz oda- és visszaút, hat fős személyzetet szállított, akik űrsétáltak is. Február 26-án dokkolt be az ISS-re, ma délután érkezett haza. Néhány kép a kislányról, akit szerintem még egyáltalán nem kellene nyugdíjba küldeni. (Valami múzeumba fog kerülni, de hát... ááááá...)
Ez nem mostani kép, Doug-tól csórtam el, 2007-ben készült, amikor ő utazott először a kislánnyal. Föltettem, mert teljesen jól mutat :-)
(Photo: NASA)
Ez már mostani, a kilövés előtt néhány perccel. (Nem szaladtam ki az USA-ba, a UStream-ről csináltam PrintScreen-nel.)
Na, kilőtték...
Itt meg már szépen a hátára is van fordulva a kicsike:
Ezt is Doug-tól csórtam, valamelyik odafönt lévő fotóművész csinálta. Discovery-legénység-féle űrséta az ISS-en, háttérben meg maga az űrrepülő szárnya és egy szép napfelkelte csodálható meg.
(Photo: NASA)
Aztán pedig ma délután...
A Discovery az első a leköszönő űrrepülők sorában. Huszonhét évig teljesített szolgálatot, rengeteg űrhajós volt már a fedélzetén, és sok-sokezer kilométert megtett az űrben.
Szép munka volt, Discovery!
2 comments:
Ne is mondd! Micsoda keserű szájízzel figyeltem, ahogy odaragad a földhöz... Mint egy madár, ami hazatér, hálából levágják a szárnyait, hogy el ne röpüljön megint. Pedig egy madár arra van, hogy röpüljön, nem arra, hogy kitömve múzeumban mutogassák. És még kétszer végig kell nézni, ahogy a valaha alkotott legnagyszerűbb madaraknak levágják a szárnyait, nehogy eszükbe jusson repülni. Nem nekem való ez...
Ez egyikünknek sem való. Utálatos döntés ez, nem öregek még ezek a gépek. Vagyis öregecskék, de jók.
A Discovery indulásánál sem a repülővel volt a baj novemberben, hanem az üzemanyagtankjával, ezért csúszott februárra az őszi start.
Selejtezzék ki az üzemanyagtankokat, azért nem háborogna senki...
Mérges vagyok... :-(
Post a Comment