Mérgelődök

Hát azért itt sem olyan egyszerű az élet.

Reggel gyanútlanul bementem dolgozni, bent meg azzal fogadtak, hogy minek mentem be, amikor szabadnapos (itteni nyelven szólva "off"-os) vagyok. Kicsit eldurrant az agyam, mert épp múlt héten beszéltük meg a nagyfőnökkel, hogy az e heti off-om szerdára fog esni, így is készültem. A guta meg majd' megütött, ugyanis reggel aludhattam volna még, szóval szépen agyoncsapkodták a napomat. Így lett a pihenőnapból mérgelődős nap.

Azután elmentem a bankba, hogy beváltsam a fizetés címén kapott csekket. Még jó, hogy Anita elkísért... Közölték velem, hogy egyáltalán nem úgy van, hogy csak beadom a csekket az útlevél kíséretében, ők meg kifizetik a lóvét. Szépen folyószámlát kell nyitnom, ami itt egy hét és azt csak úgy tehetem meg, hogy viszek munkáltatói igazolást, hogy dolgozom, meg befizetett villany/gáz/bármilyen csekket. Szóval most kérhetek az irodától igazolást, hogy lakom és az ügynökségtől egy másikat, hogy dolgozom. Hogy ez utóbbit miért nem mellékelték már rögtön a csekkhez....? Kb. egy-másfél hét múlva hozzájuthatok a múlt heti fizumhoz... Klassz!

Hazafelé megálltunk egy kóser cukrászdánál, ahol egy jóképű csokitorta ára után tudakozódtunk, merthogy még véletlenül sem tettek ki sehova árat. Minket Anitával csak 2 szeletke érdekelt, erre az eladó fogta az egész hatalmas darabot, lemérte a mérlegen és hiába mondtuk neki, hogy ne tegye, csak tette. Az egész vacak £4 valamennyi volt, ezt megtudtuk, csak amit akartunk, azt nem tudtuk meg, úgyhogy ott hagytuk az egészet a fenébe. Pedig úgy vágyom már napok óta egy kis tortára... A végén még rá fogok fanyalodni a sütésre.

Valami lehet a levegőben, hogy ilyen mérgelődős napom van (hozzáteszem: joggal!). Mindenki feszültebbnek tűnik, mint általában. Anita holnap utazik pár napra haza, ő ezért érzékenyebb, engem teljesen meghülyített a fölösleges reggeli bebarangolás és lelombozott, hogy nem jutok a pénzemhez, az egyik fiú a házban épphogy csak kinyitotta a száját, máris kifordult belőle a kapa, úgyhogy kénytelen voltam villámgyorsan, amolyan "mózerandisan" helyrerakni, a buszon az egyik utas üvöltött, szóval valami van a levegőben. Állítólag Londontól nem is messze, valahol Luton környékén tornádók furikáztak/furikáznak, lehet, hogy azok kavarnak be az itteniek lelki és pszichés világába. Süt a nap, de 5 percenként eltűnik, reggel zuhogott, de azóta elállt és már csak akkor hajlandó esni (de még csak nem is esik, csak szemetel), amikor egy fia felhő nincs az égen. Komolyan mondom, elvarázsolt egy nap ez a mai... :)

Azért történt jó is a nap folyamán, vettem egy szép esernyőt. Amit múltkor találtam, az reggel az első nagyobb szélnél kifordult és el is tört az egyik kis feszítő rudacskája, úgyhogy dobhatom el. Viszont £2,99-ért megvásároltam a világ leggyönyörűbb bordó esernyőjét. Hogy hol sikerült ilyen olcsó esernyőre bukkanni? Természetesen a gyógyszertárban :)