Közlekedünk, közlekedünk...

Itt a buszok első ajtaja arra való, hogy az utasok felszálljanak rajta. Leszállásra abszolút nem alkalmas, ugyanis - már többször voltam fültanúja ennek - ilyenkor beindul a bio-riasztórendszer, ami a buszsofőrből áll. Rákiabál arra, aki az első ajtón át akarja elhagyni a buszt, az illető meg jól megriad.

Ma kipróbáltam, hogy meghibásodik-e néha ez a bio-riasztó. Reggel egy gyönyörűséges fekete buszsofőr tárta ki előttem a busz ajtaját (figyelsz, Willson? Hosszú, tincsenként befont, hátközépig érő haj, akkora fekete szemek, mint egy levesestál, szép arc és ülve is majd' kiverte a fülkéje tetejét, tehát testvérek között is kb. 190 centi magas, arányos szélességgel. Irigykedj! :) Vele már repültem egyszer, amikor Pavlinával randevúztunk. Gondoltam, most kipróbálom, lehetséges-e a lehetetlen. Finsbury parkhoz közeledve leosonkodtam az emeletről és gombnyomás után odaóvakodtam az első ajtóhoz. Meg is állt szerencsétlen, csak elbénáztam a dolgot és egy megállóval előbb jeleztem (itt ugyanis 20 méterenként vannak a buszmegállók), úgyhogy amikor visszanézett, csak odasúgtam neki, hogy "next". Aszittem, leüvölti a hajam, de nem történt semmi, se le nem szúrt, se hátra nem küldött. Aztán a következő megállónál szépen kinyitotta az első ajtót és kisétáltam rajta. Még integettünk is egymásnak vigyorogva, amikor az átkelésre vártam és elhúzott előttem.

Ebből látszik, hogy itt is működik a protekciós rendszer, az ismerős az ismerős :)

Tegnap este azért nem írtam, mert a házban lévő net elszállt és nem tudtuk visszacsalogatni. Pedig már lezsíroztam Robi barátommal, hogy amíg blogot írok, kölcsönadja a laptopját, hogy ne szakadjon meg az a szép folyamat, hogy vannak ékezetek. Anita ugyanis elvitte magával a gépét. Most meg bejöttem a magyar irodába kifizetni a szobát, oszt épp volt egy szabad gép, pont magyar klaviatúrás, gondoltam, bepótolom az este elmaradtakat.

Ami a közlekedést illeti, van még egy érdekesség, amire nem volt nehéz rászokni a magamfajta pimaszul közlekedő pesti származéknak. A gyalogosoknak kitett rendőrlámpákat itt csak tájékoztató jellegűnek tekinti a nép. Arról tájékoztatnak, hogy mennyire kell körülnézni, amikor lelépsz az úttestre. Ha zöld, akkor mehetsz bátran, ha piros, akkor is mehetsz bátran, de azért előtte nézz körül és ha vannak, akkor engedd előre az autókat, mert ha nem... akkor ők engednek át téged. De azért nem érdemes kísérletezgetni. És mindezt megteheted a bobby-k orra előtt is, a kutya nem szól érte, hogy a pirosban barangolsz, ha nem zavarsz vele senkit.

Nekem ez tetszik...