Afrika és Európa Londonban barátkozik :)

Nemrég megígértem nektek, hogy bemutatom Alpha barátomat. Íme:

Semmi extra, teljesen átlagos, dolgozó angol polgár... :)

Munka közben... és abban a hálóing-szerű klepetusban, amivel múlt héten jól meglepett :)

Itt meg teljes muzulmán harci díszben látható a péntek esti közös ima előtt... :)

Lefotózhattam volna elölről is, csak már nagyon unta - idézem - a "playmate-kedést" :) Így nem éltem vissza a türelmével, maradtam a paparazzo-szerepnél :)

Amikor meg épp nincs Ramadan és azon belül is péntek este, akkor meg teljesen feltűnésmentes farmernadrág-ing kombinációban nyomja :)

Ma igazán nagyon komolyan beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről (a pult mögött, merthogy már itt is becsempésztem magam a protekciósok táborába :), meg hogy melyikünk miért jött el a szülőhazájából, mit szeretne Angliában elérni, megtalálni, ennek a vége meg az lett, hogy: 1. Sokat fog velem beszélgetni, hogy minél hamarabb belejöjjek az angolba. 2. Imádkozik értem, hogy sikerüljenek a dolgaim itt Angliában.

Nagyon hívő - nem bigott és nem fanatista -, úgyhogy hálásan megköszöntem neki, hogy gondol rám időnként, amikor Allah-hal társalog...

Ő 7 éve jött el Guineából, a gyerekei is itt születtek, beilleszkedett, itthon van. Én meg a nyomába eredek, legalábbis ami a beilleszkedést illeti... :)

Tudjátok, nagyon jó érzés, hogy itt van egy afrikai fiatalember, aki teljesen más körülmények között nőtt fel, mint én, más a vallása, a kultúrája és mégis olyan jókat tudunk beszélgetni és általában még egyet is értünk. Szerencsére a feleségével, Fatimával is tök jóban vagyunk, úgyhogy teljes a harmónia :)

Asszem, nem is az a fontos, hogy kinek mi a vallása, egyebe, hanem hogy milyen ember és hogyan áll hozzá az élethez, önmagához, másokhoz. Azt hiszem, az egyetemes kultúra, ami magába foglal minden kultúrát, valahol itt kezdődik...