Egy darabka India...

Tegnap oly mertekben voltam faradt, hogy elaludtam a gepnel, igy kimaradt az iras. Meg el voltam keseredve a szivatosditol, ami a hotelben ment, minek egy ilyen hangulatot meg meg is orokiteni? Az egesz napban az volt az egyeduli jo, hogy megint Khan - nem Ken, ahogy az elozo bejegyzesben irtam, csak az angolok mindent kitekernek, meg a neveket is - volt a fonokom.

Reggel logattam az orromat, amikor megkaptam a 3. emeleti kulcsot - mas emelet, mas fonok. Aztan odajott Khan es megsugta, hogy aznap is o fog uralkodni folottem, helyettesiti az ottani housekeeper-t. Hala Istennek! - gondoltam, akkor megint nyugi lesz. Az volt. Aztan villamgyorsan megkerdezes utjan kideritettem, hogy tenyleg indiai, Uj-Delhiben szuletett, o meg villamgyorsan eszrevette a nyakamban a kavacat es a kuntimalat, amiket atoltozeskor magamon felejtettem. Ugyanilyen villamgyorsan megtargyaltuk, hogy Uj-Delhiben van egy gyonyoru krisnas templom es hogy el szeretnek majd menni Indiaba megnezni azt mas fontos latnivalokkal egyutt. Igy megvolt a kozos pont es mondhatom, Khan rengeteget segitett. Ugy dolgozott a kezem ala - teljesen onkent - mintha en lennek az o fonoke, nem forditva. Csak nalam avatottabb India-szakertok a megmondhatoi annak, hogy ez a lelkes segitsegadas azert tortent, mert indiai es mert ott esetleg ez a termeszetes, vagy csak mert ilyen ember. Vegre elovehettem a nagyon hianyzo gesztusokat, kezosszetetel, ilyesmi, volt valaki, aki ertette. Teljesen osszehaverkodtunk, mar az angoljat is ertem, meg figyelt is arra, hogy ne annyira "indiaisan" beszeljen. Hozott nekem egy kis Indiat es ez nagyon jol esett. Vegul beallt mellem galyazni, amikor nem sokkal a munkaido vege elott meg megszortak nem keves munkaval. Mindketten konstataltuk, hogy ez van, aztan kozolte, hogy marad es segit. Meg hogy jovok neki csokival, mert senkinek nem szokott segiteni, de csak nekem, segit.

Tudjatok, azzal semmi - vagy nem sok - bajom van, ha szivatnak, max. rosszul esik, de ha ez mar mast is erint, azt nem viselem el. Igen, nagyon jo volt, hogy Khan nem hagyott magamra, de gondolom, ezer jobb dolga lett volna, mint agyazassal es takaritassal tolteni a delutant, csak mert nem vagyok szimpatikus magukat hatalmasnak kepzelo embereknek.

Aztan faradtsagomban sikerult eltornom egy teascseszet, ami meg jol elvagta a kezem, ugyhogy azonnal atvedlett mentosse es bekototte a mancsom. Jo volt egy kicsit szepegni, nem-erosnek lenni...

El kellene mar mennem a templomba, itt van valahol a Sohoban nem messze, csak nem tudom, pontosan hol. Hianyzik a hangulat, a csond, a nyugalom. Klassz ez a varos a nyuzsgesevel egyutt es jo, hogy maris vannak mindenfele ismeroseim, litvanok, magyarok, csehek, angolok, de tegnap, hogy sok idot toltottunk egyutt Khannal, nagyon kezdett hianyozni mindaz, amit csak egy krisnas templomban lehet megtalalni. Mondom, ez a fiu hozott nekem egy darab Indiat.