Ma Ken csapataban dolgoztam. Miutan uj vagyok, minden nap mashova tesznek, ezert naponta valtozik a fonokom. Orulok neki, mert igy szepen lassan megismerhetem az embereket.
Ken - hat rola nem tudok tul sokat. Az igazat megvallva, eloszor indiainak neztem. Csak a neve nem stimmelt Indiahoz. Persze, ettol meg lehet indiai... vagy angol... vagy barmi. Nem magyar, az tuti :) A lenyeg az, hogy nemcsak egy jo svadaju fiu, hanem vegtelenul nyugodt es jo humoru is. Par szot mar valtottam vele is jartomban-keltemben, mindig mosolygott, tok normalis volt. Ma meg megkaptam fonoknek :)
Eddig a benti napjaim rohanassal teltek. Ide rangattak, oda rangattak, ezt csinaljam, azt csinaljam, tiszta stressz volt az egesz. Nem kibirhatatlan, de megiscsak stressz. Ez az ujak sorsa :) Ma meg odatettek a fejem fole ezt a halk szavu, nyugis palit, aki hagyott dolgozni, nem rancigalt ide-oda - ennel fogva haladtam is. Neha bejott, megnezte, mit muvelek, megkerdezte, van-e valamire szuksegem, aztan kiballagott a szobabol es hagyott bekeben. Ha cipekedtem, csak szolnom kellett es segitett. Kozben meg aradt belole a nyugalom, ram is atragadt, nem is artott ezek utan a nehez napok utan. Ken ma ajandek volt a szamomra. Nem a csinos pofikaja fogott meg, hanem a nyugalma, amit atvehettem tole es amire most mar tenyleg nagy szuksegem volt. Koszi, Ken! :)
No comments:
Post a Comment