Gondolatok

Ma reggel vártam a buszt. Merthogy a szorgoska magyar vasárnap is dolgozik. A busz meg nem jött, úgyhogy volt időm töprengeni. Mégpedig azon, hogy a távollévőnek miért is hiányoznak az ismerős helyek, tájak, hangulatok.

Merthogy tegnap elfogott egy hangulat. Nem nevezném honvágynak. Azt már ismerem, ez nem az volt.

Az történt, hogy este valahogy rábukkantam a neten a Korál együttes honlapjára. És ha már ott voltam, bele is hallgattam. Aztán csak ültem és ültem és hallgattam és amikor Alpha viccből ráküldte a gépemre a "closing" feliratot csak hogy ugrasson meg hogy visszatérítsen a való világba, nem is reagáltam. Csak intettem neki, hogy most neeeee...

Csak jó lett volna pár percre a Balaton partján ülni, vagy a visegrádi várból nézni a Dunát vagy más efféle haszontalanságot cselekedni. Nem sokáig, csak néhány percig.

Aztán Balázs Fecónk megnyugtatott a zenéjével meg a dalaival.

Ma reggel meg azon tűnődtem, miért is van ez így. Talán csak a megszokás az, ami ennyire egy helyre akarja láncolni az embert és bizony sokszor akadályozza is a továbblépésben. Az, hogy ismerősek a helyszínek és emiatt biztonságosnak érezzük. Meg azért is, mert azt érezhetjük, hogy tartozunk valahova. Pedig lehet, hogy a biztonság nem ez. A biztonság inkább az lehet, amikor az ember jöhet-mehet a világban és mindenhol, még a számára ismeretlen helyeken is otthon van. A biztonság valahol belül, a lelkünk legmélyén létezik és ha megtaláljuk, akkor többé nincs honvágy, nincs félelem, bizonytalanság, idegenség-érzet.

Idáig jutottam, amikor befutott a busz, felmásztam a tetejére és egy éles kanyar - no meg a buszvezető - jóvoltából kis híján egy fiú ölében landoltam. De inkább mellé ültem, mint rá és ha már így összehozott minket a sors és a közlekedési (v)iszonyok, végigbeszélgettük az utat.

Ma este meg Alpha megkérdezte, mi baj volt tegnap. Ránéztem és egyszerűen nem tudtam neki megmondani. Hogyan mondjam el épp neki, az első és itt legjobb barátomnak, hogy nagyon egyedül éreztem magam tegnap, mindentől és mindenkitől távol amit/akiket szeretek és akik szeretnek? Szégyelltem magam előtte ezek miatt a gondolatok miatt, hiszen annyira szerencsés vagyok, hogy itt is találtam egy barátot...