Ünnepelünk

Tegnap olvastam a neten a híreket és már tudom, hogy megint volt valami csihi-puhi az ünnep "tiszteletére". Így mulat egy magyar úr... vagy több.

Bennem meg felmerül a kérdés, hogy tényleg így kell ezt? Valóban a verekedés, az utcai összecsapások és a békés emberek megfélemlítése a leghelyesebb módja az ünneplésnek?

Az én életemből eddig hiányoztak azok a fogalmak, hogy vízágyú, tömegoszlatás, tömeges letartóztatások, stb. Vagyis ha bekúsztak is az életembe, akkor is csak távoli országok eseményeiről szóló híradásokból ismertem őket.

Mit old meg az ilyen fellépés? Ezek az emberek mit oldanak meg - a saját agresszivitásuk kiélésén kívül?

Egy-egy ünnep alkalmával kiürül Budapest, mindenki vidékre menekül az utcai harcok elől. Normálisan gondolkodó embernek nincs ilyesmire szüksége és a normálisan gondolkodó emberek lassan félni kezdenek.

Amikor a B-közép szétverte az MTV-t, én is féltem. Ez volt a legelső ilyen esemény Magyarországon és egyszerűen nem hittem a szememnek. Ilyen képsorokat valóban csak más országokról szóló hírekben láttam. Nem vagyok félős, de félni kezdtem és valójában ez erősített meg abban, hogy igen, innen menni kell. Szép ország a hazám, de őrültek országa és aki nem őrült, az, ha teheti, menekül. Ha nem teheti, akkor bezárkózik és fél.

Vége lesz-e ennek valaha? Lesz-e még igazi ünnepünk? Megtanulunk-e újra együtt örülni - ha másnak nem, hát annak, hogy van egy bónusz szabadnapunk?

Itt tavasszal lesz Szent Patrik napja, ami az írek ünnepe ugyan, de mindenki részt vesz benne, egy nagy közös vigalom. Várom már, nemcsak azért, mert még soha nem láttam, hanem azért is, mert jó lesz kimenni a - remélhetőleg - napfényre, sokféle emberrel együtt mulatozni, nevetni, örülni a tavasznak, az életnek, pihenni, feltöltődni és kellemes élményekkel gazdagodni.

De miért kell ehhez országot cserélni?