Hasonlítunk

Éjjel 1 óra van (jó, tudom, a bejegyzés végén 2-t ír ki az óra, de hát a kedvetekért magyar időre állítottam be - mi itt kint egy kicsit el vagyunk maradva :), szóval 1 óra van és pár perccel ezelőtt lezártam a gépet. Aztán kimentem a hátsó udvarba egy kicsit levegőzni és hallgatni a csendet. Ezután meg visszakapcsoltam a gépet.

Tegnap este amikor az udvarban voltam, tiszta volt az ég és ragyogott a telihold. Mindent ezüst színűre mázolt, a fákat, a házakat, a kezemet... Ilyet még sosem láttam, legfeljebb csak olvastam, vagy hallottam róla. Ide kellett eljönnöm, hogy a saját szememmel is láthassam a Hold ezüstjét?

Pár perce pedig azon tűnődtem, hogy van-e igazából értelme azoknak a szavaknak, hogy magyar, angol, török, indiai, német, kínai, stb.? Itt Londonban valahogy az embernek megváltozik az értékrendje. Sok minden, ami eddig fontos volt, már nem az és más dolgok, amiket eddig észre sem vett, fontossá válnak.

Számít-e, hogy Magyarhonból jöttem ide, hogy magyarul beszélek, hogy fehér a bőröm és kék a szemem? Van-e valódi jelentősége?

Rengeteg emberrel találkoztam, mióta itt vagyok és szinte ugyanannyi félével. Mindegyikük más, máshogy néz ki, más a kultúrája, a vallása, más értékrendet hozott magával, mégis annyira hasonlóak tudunk lenni.

A legjobb barátom egy fekete, akinek a feketeségét igazából csak addig vettem észre, amíg jobban meg nem ismertem. Azóta mindketten "színtelenek" vagyunk, nincs jelentősége, ki milyen kívülről.

Az egyik kedvenc kolleginám egy mongol nő, vágott szemű, sárga bőrű teremtés. Jókat szoktunk beszélgetni és eltűnnek a külsőségben megnyilvánuló különbségek. A másik kedvenc kolleginám lengyel, a harmadik magyar. A két főnökasszonyom szintén fekete, de már egyikünk sem veszi észre, hogy a másik más... A kajámat töröknél vásárolom, a telefonomat és a bérletemet hol az indiaiak, hol az arab boltjában töltöm fel. A szomszédaink ortodox zsidók, péntek esténként a Sabbatra készülve rendszeresen kornyikálnak. A másik szomszéd házban lengyelek laknak.

Egy kupacban élünk mind, mindenki gyakorlja a vallását, mindenki viseli a bőrét, beszéli a nyelvét, de egy kupacban élünk - és ami a fő: TUDUNK egy kupacban élni.

Nem számít egyáltalán, hogy ki honnan érkezett ebbe a nagy gyűjtőládába. Nem számít, hogy ki milyen színű, mi az anyanyelve. Megértjük egymást, ha máshogy nem, hát mutogatással, de az angol nyelv azért mégiscsak nagy segítség... :) Folyamatosan alakítjuk, formáljuk egymást keresztbe-kasul, kicsiben és nagyban. Tanulunk egymástól, együtt nevetünk, beszélgetünk, dolgozunk, mérgelődünk és viccelődünk. Vannak közös gondjaink, közös örömeink, közös bánataink.

Az igazán lényeges dolgokban nincsenek különbségek. El kellett jönnöm ide, hogy ezt ne csak nagy pofával, minden tapasztalás nélkül mondogassam, hanem úgy, hogy van ebben némi praxisom.