Csatangoltunk Dórival. Dóri a kolléganőm, 19 éves és rettentő sokat tudunk együtt nevetni. Persze, komolyan is tudunk beszélgetni, ha muszáj. Szeretek vele csatangolni, időnként, amikor még van energiánk, el-elsétálgatunk kicsit meló után, azután meg metró helyett busszal megyek haza, ugyanis egy jó darabig egy felé visz az utunk, de Dórinak metró-fóbiája van, úgyhogy marad a busz...
Mindig eszünk valamit. Mire véget ér a meló, teljesen ki vagyunk éhezve. Múltkor egy McDonald's jellegű akármiben eszegettünk sült krumplit, a következő alkalommal az Oxford Street-en találtunk egy jó kis cukrászdát, ahol angol csokitortát sikerült az arcunkba pakolni (isteni volt, sajnos tejszínhab nem volt a tetején, pedig az még megdobta volna), ma pedig megálltunk egy Tesco Expressnél és vásároltunk mindenféle finomságot. Dóri csokis sütit, én pedig sajtos rudakat gyömöszöltem a kosárba, ezeket azután a buszon fel is faltuk.
Ahogy így nézem, ezek a séták leginkább az evésről és a röhögésről szólnak, meg ilyenkor tudjuk átbeszélni a nap/hét eseményeit, élményeit. Végülis kell egy kis kikapcsolódás a gálya és stressz után.
Mostanában meg gyönyörködünk a Karácsonyra készülődő London színeiben. Gyönyörű London így karácsonyi díszkivilágítva. Először azt hittem, gazdagabb, színesebb dekorációt kap ez a város erre a szép ünnepre, de azután rájöttem, hogy ez így bőven elég. Szép, ízléses, mértéktartó, kellemes. Majd egyik nap beviszem a fényképezőt és megmutatom nektek is, milyen "díszletek" között készülünk a Karácsonyra.
No comments:
Post a Comment