Otthon

Ma valahogy leragadtam a net elé. Na nem volt annyira vészes, meg ez igazán ritkán fordul elő, most azonban így alakult.
Szörfözgettem, olvasgattam, többek között krisnás oldalakat, blogokat.

A kedvenc blogom (az enyém után :-P :) Gaura Sakti prabhu blogja, a Krisna mosolya. Valamikor múlt év tavaszán bukkantam rá és nem sokáig tudtam tartani közismerten méretes és perpetuum mobile tulajdonságokkal bíró szájszerkezetemet, pár hét olvasgatás után már írtam a hozzászólásokat és ez az állapot azóta is tart - hála GS prabhu (majdnem) végtelen türelmének ;) Hát ezt a blogot is olvasgattam ma - visszafelé, vagyis "antikronológiai" sorrendben :)
Nem sok könyvet hoztam magammal ide, merthogy nem jutott nekik hely. Azért egy kisméretű Bhagavad Gíta és egy ugyancsak kicsi Biblia belefért a böröndbe. Ezeken kívül csak angol könyvet/újságot olvasok. Szóval dupla élmény volt egyrészt újraolvasni sok-sok érdekes, értelmes gondolatot, másrészt mindezt ékes magyar nyelven... :)
Meg aztán rengeteg emlék, élmény felidéződött bennem az olvasás során, amik mind-mind Krisna-völgyhöz kapcsolódnak és egyik szebb, mint a másik. Fesztiválok, hétköznapok, az első, Krisna-völgyben töltött éjszakám... a Gaura-áratik meghitt hangulata, amikor csak az oltáron lévő gyertyák adnak egy kis fényt a zene halk hangjainál; a Mangala-árati öröme, amikor a gyönyörű dallamokra válaszul egyszercsak megjelenik maga Krisna kedvesével, Radharánival az oldalán, hogy az éneklő, ringatózva táncoló emberekkel együtt örüljenek az új napnak és a találkozásnak.

Felidéződött bennem a tehénistálló széna-trágya-tehénillata,



a tehenek bőgése, kergetőzése,


a bocik kedves ugrándozása,



az ökrök méltóságteljes vonulása a napi munka és az esti legelés után, a fejés, amit már többször is volt szerencsém látni és remélem, meg is tanulhatom majd.

Gondolatban újra ott sétáltam a templom körfolyosóján



és a templomszobában hallgattam a bhajant.



Néztem az étterem ablakából a színes házikókat amikben a szerzetesek laknak,



kicsatangoltam a patakpartra és onnan néztem vissza az iskola sárga falaira.



Mézet nyalogattam és szárit válogattam; hallgattam a csöndet, a teraszról néztem a csillagokat és friss, illatos, ózondús levegőt lélegeztem be.
Ma egy kicsit, igaz, csak rövid időre és csak képzeletben, otthon voltam.